Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
legigényesebb versenypiacokon is el tudja adni. Ez az összefüggés még sokkal plasztikusakban rajzolódik ki, ha a KGST-országokat nem a fejlődő országok igen tág csoportjával, hanem az összehasonlításra alkalmasabb - és az OECD- piacokon a KGST-országok késztermékeivel közvetlenebbül versenyző — újonnan iparosodó országokkal vetjük egybe. A magyar közgazdasági irodalomban többen is részletesen elvégezték már ezt az összehasonlítást,7 így eredményeik megismétlése nem szükséges. A fejlett piacgazdaságú országokba irányuló kelet-európai kivitel irányzatainál már az is elgondolkoztató, hogy már az összkivitel növekedési üteme sem képes lépést tartani a fejlődő országokéval, és ez sajnos még sokkal inkább érvényes a gépkivitelre. Miközben a fejlődők nyugati gépexportja 23-szorosára nőtt, a kelet-európai növekedési ütem ennek kevesebb mint negyede (a bővülés 5,5- szeres). A fejlődő országok gépkivitelét az egyenletes, folyamatos növekedés jellemzi, s részaránya 1,9-ről 5,6 százalékra nőtt 1970-1982 között. Ezzel szemben a kelet-európai exportszerkezet javulása 1975-ben megállt, sőt a nyolcvanas években kifejezett romlási irányzat mutatkozik: miközben 1970-1975 között még nőtt a gépexport aránya 11,3-ről 15,5 százalékra, addig 1982-ben már csak 13,8 százalék ez az érték. Az is figyelemre méltó, hogy a kelet-európai országok már 1970-1975-ben elmaradtak a fejlődők gépkivitelének dinamikája mögött: míg a „déli” export 4,8-szeresére, addig a kelet-európai csak 3,4-szeresére nőtt. Mint a 12. táblázatból kiszámítható, a Nyugatra irányuló kelet-európai gépexport 1975— 1982 között folyó áron mindössze 60 százalékkal nőtt, miközben a fejlődőké 4,8- szeresére. Ezek az adatok arra is utalnak, hogy nem fogadható el a piachiányra, illetve a nyugat-európai országok kereskedelemkorlátozó intézkedéseire történő szokásszerű hivatkozás sem a szerény kelet-európai teljesítmény magyarázataként. A fejlődő gépkivitel több mint háromnegyede ugyanis azokra az újonnan iparosodó országokra esik, amelyek nem részesülnek a Közös Piac által nyújtott vámkedvezményekben. A Szovjetunió megfelelő adataiból az világlik ki, hogy nyugati gépexportja az ide irányuló összkivitelénél sokkal lassabban nőtt. A termékcsoport részesedése 1970-1975 között - tehát az első olajárrobbanás hatását már számottevően tartalmazó időszakban — még növekedett: 5,3-ről 5,7 százalékra. Ezt követően 1982-re azonban kevesebb mint a felére, 2,6 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy folyó áron (!) hét év alatt mindössze 42 százaléknyi növekedést értek el. Ez a tény arra utal, hogy nem csupán az árarányváltozások kihasználásáról, a természeti erőforrásokkal való ellátottság ésszerű kamatoztatásáról van szó, hanem a szovjet gépipari exportnemzetközi versenyképességének súlyos elégtelenségéről is. Ez utóbbi következtetés közvetlenül átvezet a KGST-n belüli kereskedelemmel kapcsolatos vitákhoz. Szovjet közgazdászok8 évek óta erőteljesen szorgalmazzák a KGST-n belüli együttműködés ágazati szerkezetének alapvető átalakítását. Eszerint a hagyományos ágazatközi munkamegosztást - ami elsősorban szovjet fűtő- és nyersanyagoknak kelet-európai késztermékekre való cseréjét 11
