Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
jelenti - fokozatosan fel kellene váltania az elvileg korszerűbb ágazaton belüli munkamegosztásnak. Ez a javaslat nem csupán azzal a két évtizedes szovjet kereskedelempolitikai törekvéssel van összhangban, amely a kereskedelmi szerkezet javítását a szovjet gépeladások részarányának növelésével kívánja összekötni, hanem a világgazdaság általános irányzataival és a regionális gazdasági integráció elméletével is. A szovjet energia- és nyersanyagtermelő ágazatok objektív helyzetéből adódó áthághatatlan beszerzési korlátok ismeretében parancsoló- an szükséges e gondolat megfontolása, különösen ha a kereskedelempolitika a kelet-európai országok külforgalmának földrajzi arányait nagyjából meg kívánja őrizni, más szóval az a szándéka, hogy a KGST-beli árucsere lendületét bizonyos mértékig az említett korlátok ellenére is fenntartsa. Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a javaslat elvileg megvalósítható. Anélkül azonban, hogy e helyütt a KGST jelenlegi nemzetközi mechanizmusának a feldolgozóipari együttműködés szempontjából hátrányos vonásait kellene ecsetelni - amelyek felszámolását egyébként a javaslattevő Smeljov mellett számos más szerző is a megvalósítás feltételének tekint -, egyvalamit biztosan le lehet szögezni. Nevezetesen azt, hogy a javaslat életképességéhez reálgazdasági oldalról a jelenleginél sokkal versenyképesebb szovjet gépipari kínálatra lenne szükség. Ha ugyanis az 1975-1982-es időszak kedvezőtlen irányzatait az évtized hátralevő részében nem sikerül megfordítani, ez már önmagában is megakadályozná, pontosabban még kedvező intézményi változások mellett is komolyan gátolná a KGST-ben az ágazaton belüli munkamegosztásnak a gazdasági érdekeltség alapján történő növelését. Az idézett szovjet elképzelés azonban nem tekinthető csupán elvont fejtegetésnek, hanem az integrációs politika fő irányairól folyó gyakorlati útkeresések közepébe vezet el. E viták lényegében azt próbálják tisztázni, hogy miképp lehetséges a régió radikálisan megváltozott és ezért sajátos KGST-beli korszakváltásként is értelmezhető helyzetéhez kölcsönösen elfogadható módon alkalmazkodni. A regionális együttműködés feltételrendszerének gyökeres átalakulása a nyolcvanas években A változások lényegét legegyszerűbben - az adott időszakra jellemzőnek tekinthető - két hivatalos álláspont szembesítésével lehet szemléltetni. Az egyik egy 1973-ban írt magyar brosúra, amely a szocialista integráció előnyeit a következőkben foglalja össze: „Az energiahordozók és nyersanyagok kölcsönös szállítása révén lehetővé tette, hogy az egyes tagországok a műszaki-technológiai fejlődésben meghatározó szerepet játszó, élenjáró ágazatokat fejleszthessék, hazai nyersanyagbázisuktól függetlenül”, továbbá „hozzájárult a kevésbé fejlett tagországok iparosításához, valamint a fűtőanyagok és az ipari anyagok, így az acél és cement egy főre jutó fogyasztásában elért magas értékek eléréséhez”.9 Egy év
