Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
hangoztatott elméleti tételektől eltérően a kelet-európai kivitel legmarkánsabb szerkezeti jellemzője a Szovjetunió mint felvevőpiac jelentőségének nem kevesebb, mint 8 százalékpontnyi felértékelődése: 1983-ban e viszonylat részesedése már 44,2 százalék volt. A fejlődő országok részaránya nőtt, a nyugatiaké azonban 1983-ban már vissza is esett egy évtizedes (hullámzások átlagaként adódó) stagnálás után. Ez a fejlődési vonal éles ellentétben áll a szovjet külkereskedelem irányzataival. A behozatal irányzataira áttérve megállapítható, hogy Kelet-Európa összes behozatala 4,6-szeresére nőtt. A nyugati import lényegében az átlaggal azonos ütemben, 4,8-szeresére, vagyis a Szovjetunió nyugati importbővülési ütemének a felével nőtt. A Szovjetunióból származó behozatal csaknem azonos ütemben: 4,7-szeresére nőtt. Ez azt is igazolja, hogy Kelet-Európa nyugati importját semmilyen mérce szerint nem lehet túlzottnak, indokolatlanul gyorsan bővülőnek minősíteni. Az eladósodást ezek szerint nem lehet az állítólag túlságosan nagyvonalú behozatali politikának betudni. Egyedi eseteket, amelyek a nem kellően körültekintő beszerzéseket szemléltetik, könnyű találni, a fenti adatok szerint azonban népgazdasági szinten nem erről van szó (amennyiben a vita a behozatal összegének és nem a szerkezetének megítélése körül folyik). A szerkezeti kérdés, valamint a behozatal hatékony hasznosíthatóságának belső feltételrendszere természetesen külön elemzést érdemel. A táblázatokban összegzett adatok tanúsága szerint a Szovjetuniótól eltérően Kelet-Európábán nem figyelhető meg a külkereskedelem földrajzi átterelődése, nem ment végbe világgazdasági nyitás az 1970— 1983-as időszak egészét tekintve. A kelet-európai—nyugati kereskedelem csak átmenetileg élénkült meg, és akkor is részben statisztikai torzítás következtében, amennyiben a KGST-beli kereskedelem névleges árszintje ekkor a valósághoz képest aláértékelte az integrációs kereskedelem súlyát. A fejlett piacgazdaságok súlyát jelző 1983-as 23,1 százalékos viszonyszám alig magasabb az 1970. évi induló értéknél, miközben a szovjet szállítások visszanyerik korábbi jelentőségüket, s 1983-ban már a kelet-európai összbehozatal 40,4 százalékát adják. A többi relációban a Kelet-Európán belüli forgalomnak a fejlődő viszonylat javára történő némi eltolódása érdekes. Világgazdasági szempontból, de a KGST-n belüli viták szempontjából is érdekes megvizsgálni a KGST-országok iparfejlődésének nemzetközi versenyképességét, különösen más országokhoz viszonyítva. Ezt a bonyolult kérdéskört most csak egyetlen vonatkozásban: az exportképesség tekintetében érintem. A kivitel versenyképességét a gépek és szállítóeszközök (SITC 7 árufőcsoport) dinamikájával és részarányával szokás jellemezni, amit összkivitel és fejlett piacgazdaságokba irányuló kivitel szerinti bontásban számítottam. Ez a mérce természetesen nagyon durva, és elméletileg azt is jogos felvetni, hogy indokolt-e egy (bármely) termék- csoport kiviteli részarányával jellemezni az exportteljesítményt. Mivel azonban a gépipar fejlesztése, sőt exportjának felfuttatása is évtizedek óta - de különösen az elmúlt tizenöt évben — minden KGST-ország gazdaságpolitikájának kiemelt cél9
