Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
figyelhető 11,5 százalékpontnyi átterelődáse ment végbe. Mivel pedig a fejlődő országok részaránya az egész időszakban alig változott, ez az átterelődés elsősorban a kelet-európai országok részaránycsökkenése árán ment végbe. Ez utóbbi országok - több mint tíz százalékponttal visszaszorulva - 1983-ban a szovjet kivitel 42,9 százalékának jelentettek csak piacot. Ezek az arányok jól érzékeltetik, milyen messze rugaszkodtak el a valóságtól azok az elméleti javaslatok, amelyek KGST-szintű autarkiát szorgalmaznak: végeredményben azt várnák el a Szovjetuniótól, hogy külkereskedelmének nagyobb részéről mondjon le e - politikai szinten közösen sosem elfogadott - régivágású követelmények kedvéért. A szovjet behozatal alakulását az 5. és a 6. táblázat adatai szemléltetik, s a kivitelével párhuzamos folyamatok rajzolódnak ki itt is. 1970 és 1983 között a szovjet behozatal összesen 6,8-szeresére nőtt. Ezen belül azonban a nyugati import 9,2-szeresére, a Kelet-Európából származó import 5,6-szeresére, a fejlődő viszonylatú pedig 7,3-szeresére nőtt. Ez arányaiban azt jelenti, hogy a Szovjetunió nyugati behozatala majd kétszer olyan gyorsan bővült, mint a Kelet- Európából származó. Ezért a szovjet behozatal földrajzi szerkezetének markáns átrendeződése figyelhető meg, bár ez valamivel kevésbé erőteljes, mint az exporté. A szovjet behozatalban a nyugati szállítók részesedése az 1970. évi 26,2 százalékról 1981-re 39,7 százalékra nőtt, majd 1983-ra 35,3 százalékra csökkent, ami a kelet-európai partnerek tíz százalékpontnyi részarányvesztésének tükörképe. A további következtetésekhez az is szükséges, hogy a szovjet külgazdasági tevékenység szembeszökő irányváltását egybevessük a kelet-európai külkereskedelem irányzataival, amit a 7-10. táblázat adatai szemléltetnek. Kelet-Európa összes kivitele 1970 és 1983 között sokkal lanyhábban nőtt, mint a szovjet összkivitel: mindössze 4,6-szeresére. A kivitel különféle fő viszonylatai közül a fejlődő országokba irányuló nőtt még a leggyorsabban: 6,2-szeresére (az 1981-1983 közötti jelentékeny visszaesés ellenére is). A második legdinamikusabb viszonylat a szovjet (5,2-szeres), és csak ezután jönnek a fejlett piacgazdaságú országok 4,1-szeres növekedéssel. Legkevésbé a Kelet-Európán belüli export nőtt, 3,7-szeresére. A nyugatra irányuló kelet-európai kivitel két és félszer lassabban nőtt, mint a Szovjetunióé, tehát láthatólag szó sem volt a kelet-európai exportárualapoknak a nyugati piacok javára és a szovjet viszonylat hátrányára történő újraelosztásáról. A kelet-európai kivitel gyatra növekedése természetesen a fejlesztéspolitikát is minősíti. A kis és közepes országok egymás közti kereskedelmének gyengülése összhangban van a világgazdaság más részeiben ez időben végbement változásokkal, és elsősorban a kelet-európai gazdaságok erős párhuzamosságaiból fakad (azaz ugyanazon termelési tényezőkből, sokszor azonos típusú termékekből és szolgáltatásokból van hiány is meg fölösleg is az egyes kis országokban, így nem tudják egymást jobban kiegészíteni). A kelet-európai külkereskedelem földrajzi szerkezetének legmeglepőbb jellemzője, hogy egy elméletileg várható lépés a gyakorlatban nem következettbe: a fejlett piacgazdaságú országok irányába végbemenő átterelődés. A gyakorta 8
