Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
A táblázatból jól látható, hogy az eladósodás okait nem az import túlzott felfutására lehet visszavezetni. Épp ellenkezőleg: az 1970 utáni időszakban, amikor a KGST „a világ legdinamikusabban fejlődő régiója” volt (amire szokás volt bizonyos szertartásossággal rámutatni), a kiviteli teljesítménye olyan gyengén alakult, hogy még a világimport átlagától is elmaradó ütemben bővülő behozatal finanszírozására sem bizonyult elégségesnek. Egyéb tényezők mellett ez is elég egyértelműen (és átfogóan) minősíti a hetvenes évtized fejlesztéspolitikáját és irányítási módszereit (amit bizonyos körökben még mindig szokás - illuzórikusán- olyan időszaknak tekinteni, amikor minden rendben ment). Az 1. és a 2. táblázat egybevetéséből arra a fő következtetésre lehet jutni, hogy a nyolcvanas évek első felének viszonylag jó adósságrendezési eredményei elsősorban az importkorlátozásnak tudhatok be, vagyis egy olyan gyógymódnak, amit a külkereskedelemnek épp nem azon az oldalán alkalmaznak, mint ahonnan a fizetési feszültségek erednek. A KGST-országok újratermelési jellemzőinek már a vázlatos ismeretében is szembetűnő, hogy a behozatal további korlátozása nemcsak a már jelenleg is szerény növekedési lehetőségeket és az amúgy sem túl erős nemzetközi alkalmazkodóképességet veszélyeztetné, hanem több esetben a gazdaság egyszerű működését is. Az új fajta, export vezérelte növekedési modell követelményét - úgy tűnik - nem szükséges tovább bizonygatni. A KGST-országok külkereskedelmi áruszerkezetét az elmúlt években számos tanulmány elemezte. Sokkal ritkábban születnek viszont a forgalom földrajzi szerkezetét és a forgalom viszonylatok szerinti növekedését bemutató írások. Néhány, e szempontból lényeges további adatsor áttekintésével világosabban rajzolódnak ki a gazdasági és a politikai folyamatok, valamint az elméleti tételek közötti kölcsönös összefüggések is. A 3-10. táblázatban közölt adatsorok segítségével jobban érthetővé válik a KGST-n belüli és az azon kívüli kereskedelem viszonyrendszere is. A Szovjetunió összes kivitele 1970-1983 között 7,1-szeresére bővült. A különböző viszonylatok közül a fejlett ipari országok irányában volt a leggyorsabb- 1 i-szeres - a növekedés. Ugyanezen idő alatt a Kelet-Európába irányuló szovjet export 5,8-szeresére, a fejlődő országokba 4,4-szeresére nőtt. Ez azt jelenti, hogy a szovjet kivitel Nyugatra csaknem kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a hagyományos KGST-partnerországokba. Ha csupán az 1975 utáni időszakot tekintjük, amikor már érvényesült az Egyesült Államokban a Jackson-Vanik-féle módosítással elfogadott kereskedelmi törvény hatása, és ezért ekkorra a gazdasági enyhülés irányzata már túljutott a delelőjén, akkor a 3. táblázatból kiszámítható, hogy a szovjet kivitel Nyugatra továbbra is gyorsabban nőtt, mint a KGST-országok- ba (3,1-szeresére, illetve 2,4-szeresére).5 Ennek megfelelően a fejlett piacgazdaságú országok részesedése az összes szovjet kivitelben az 1970. évi 21,2 százalékról 1975-re 28,8 százalékra nőtt, majd 1980-ban 35,3 százalékkal elérte csúcspontját, s ehhez képest némiképp mérséklődve 1983-ban 32,8 százalékot ért el. Mint a 4. táblázatból látható, a szovjet kivitelnek az OECD-országok javára meg7
