Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
mértani haladvány szerinti növekedése mellett lenne csak elképzelhető. Ez már azért sem valószínűsíthető, mert a KGST-országok olyan fejlődési szakasz előtt állnak, amikor inkább a gazdaság- és exportszerkezeti változások felgyorsulása, semmint a gazdaságaik általános fellendülése várható.3 A gazdasági növekedés általános ütemének önkényes felgyorsítása már rövid távon is súlyos fizetési- mérleg-gondokhoz vezetne, és ezáltal még a jelenlegi mérsékelt növekedési lehetőségeknél is kedvezőtlenebb feltételeket idézne elő az évtized hátralévő részében.4 A belső piacoknak az elmúlt években különösen feszültté vált állapota a kivitel ilyen nagy mennyiségét még jelentős szerkezeti javulás mellett sem tenné lehetővé. Mivel a KGST térnyerésének kétharmada a Szovjetunióra esett, ugyanakkor 1982 óta a fűtő- és a nyersanyagok világpiaci cserearányai a korábbiaknál - hosszú időszakra szólóan - lényegesen kedvezőtlenebbé váltak, így valószínű, hogy a KGST-kivitel e legdinamikusabb részében a mennyiségi növekedés főként vagy kizárólag a kedvezőtlen árhatások ellensúlyozására szolgálhat csupán. Ezért a KGST várható világexportbeli részesedése összességében valószínűleg az 1965-1981 között kirajzolódott hosszú távú irányzat szerint alakul. Szembetűnően mutatkozik meg a világexportbeli visszaszorulási irányzat a kelet-európai kiviteli adatokban: az 1981. évi 4,1 százalékos piaci részesedés például alig haladta meg a hidegháborús időszakét, az 1983. évi adat pedig több mint egy egész százalékponttal marad el az i960, évi piaci részarány mögött. 1983-tól eltekintve a szovjet és a kelet-európai export egyaránt 1965-ben érte el a legmagasabb világpiaci részesedést. Ez arra utal, hogy összességében inkább a hatvanas, mint a hetvenes évtizedet lehet a világgazdasági nyitás időszakának tekinteni. Azt is érdemes megemlíteni, hogy az 1970—1981 közötti időszakban a Nyugatra irányuló szovjet kivitel 45 százalékát kitevő olaj ára meghússzorozódott, ennek ellenére a világexportbeli szovjet részesedés egészen 1982-ig nem nőtt. Ettől kezdve a kedvezőtlen áralakulás igen expanzív nyugati exportpolitikára késztette a Szovjetuniót, és ez jelenik meg a csökkenő világkivitelben növekvő részarányában. A behozatal fejleményeit áttekintve elsőként az szökik szembe, hogy nemcsak exportoldalról állítható, hogy a hatvanas és nem a hetvenes évtized jelentette az igazi világgazdasági nyitás időszakát. A hetvenes évtized - nagy nyilvánosságot kapott - óriásberuházásai és -létesítményei ellenére is csak a hosszú távú térvesztési folyamat átmeneti lelassulását eredményezte. Érdemes megjegyezni, hogy a szovjet importrészesedés csúcsértékét jelentő 1983. évi 4,3 százalékos adat az i960, évi értékkel azonos, míg Kelet-Európa 4,5 százaléka mindössze egy fél százalékponttal van a hidegháborús érték fölött. Ezek az adatok egyértelműen igazolják, hogy az 1970 utáni időszakban szó sem volt túlzott külgazdasági nyitásról, hiszen a KGST részesedése a világimportban is hosszú távú irányzatként mutatott csökkenést. Ha pedig a sokszor kárhoztatott „túlzott nyitásra” valójában sor sem került, akkor a nemzetközi fizetési nehézségek orvoslását aligha lehet a külgazdasági nyitottság „optimalizálása”, azaz további csökkentése útján elérni, amint azt egyes elemzők és gyakorlati döntéshozók visszatérően javasolják. 6
