Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
kevésbé S2erteágazó termékekre és tevékenységekre irányul, mint a nagy országoké. Minél inkább a gazdasági hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség szempontjai hatják át a gyakorlati gazdaságpolitikát és irányítást, annál erősebben érvényes ez az összefüggés. Elvontan az országcsoport egyre növekvő világpiaci részesedése is feltételezhető lenne, hiszen az elmúlt 35 évet az egész KGST régióban a szocialista iparosítás kibontakozása és fő szabályként a nemzeti jövedelem gyors növekedése jellemezte. Politikai alapon a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatoknak az enyhülési folyamat görbéjével párhuzamos fejlődésére lehetne következtetni, annál is inkább, mert a kereskedelmi viszonyokat gyakorta szokás a külpolitikai folyamatok melléktermékeként („szeleteként”) értelmezni. Az a tény, hogy a nyolcvanas évek elején eredményesnek bizonyult az adóssághegy leépítését célzó irányvonal, első megközelítésben sikeres (export vezérelte) alkalmazkodási folyamatokra utalhat. Az 1. és 2. táblázatban összegzett reálfolyamatokból a következő kép rajzolódik ki. A KGST-országcsoport világpiaci részesedése - igaz, nagyon alacsony szintről indulva - növekvő volt egészen a hatvanas évtized közepéig. 1965 és 1981 között hosszú távú folyamatként rajzolódik ki azonban a térvesztés irányzata. Az 1983. évi adat ismét lényeges, több mint másfél százalékpontos növekedést mutat. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a világexport 1981 és 1983 között 8,4 százalékkal visszaesett, így a növekvő piaci részesedés híven tükrözi azokat a rendkívüli erőfeszítéseket, amelyeket a KGST-országok a külgazdasági egyensúlyuk helyreállításáért tettek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a térnyerés kétharmada a szovjet kivitelre esik, ami viszont a nemzetközi fizetési gondokkal küzdő kelet-európai országcsoport szerény exporteredményeire utal. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az 1983. évi adat még mindig az 1970. évi piaci részesedés alatt van, vagyis a térnyerés nem fordította meg a visszaszorulás hosszú távú irányzatát. Ez az állítás a kelet-nyugati kereskedelem áru- szerkezetének áttekintésével részleteiben is igazolható. Mint ismeretes, a KGST- országok kivitelében a nyers-, fűtő- és alapanyagok, mezőgazdasági és félkész termékek, valamint a lemaradó ágazatok tömegcikkei szerepelnek döntő súllyal.2 Ebből a szerkezetből adódik az, hogy a KGST-országok kivitele a jövőben még tovább erősödő piackorlátozó intézkedésekkel, valamint egyre nagyobb számú fejlődő ország élesedő kínálati versenyével találja magát szemben. Ezért elkerülhetetlen az, hogy ez a struktúra egyre inkább leértékelődik, ami főként az exportárak kedvezőtlen alakulásából adódó állandósuló cserearány-veszteségekben csapódik le. 1970-1981 között a Szovjetunió ez alól kivétel volt, mivel az árarányok a nyugati kivitelében 90 százalékos (és a KGST-kivitelében sem épp elhanyagolható) súlyú fűtőanyagok, energia és nyersanyagok javára változtak meg. Ebből adódóan az 1981-1983-as kedvező irányzat folytatódására a nemzetközi kereskedelem várhatóan hosszabb távú megélénkülése ellenére sem lehet számítani, hiszen az az OECD-országokba irányuló KGST-kivitel mennyiségének 5
