Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

a megoldási módszerek különböznek, semmint a célok. A reagani „nagy és erős Amerika” víziója uralja a politikai közgondolkodást, s ez ellen egyetlen demok­rata politikus sem lép (karrierjét szem előtt tartva nem is léphet) föl. A két prog­ram közt legföljebb az amerikai nagyság, vezető szerep és befolyás fenntartásának eszközeit tekintve található eltérés. Az amerikai közvélemény szemében - elte­kintve az amerikai baloldal politikailag alig befolyásos rétegétől - a republikánus vezetők nem a háború megszállottjai, akik mindenáron imperialista háborút akar­nak kirobbantani. Egyet kell érteni azzal a szovjet értékeléssel, hogy ennek az adminisztrációnak a célja az amerikai gazdasági és politikai érdekek fenntartása mind az Egyesült Államokhoz kötődő fejlett tőkés országokban, mind a fejlődő országokban. S ez olyan kétpárti stratégia, amely az uralkodó elit túlnyomó többségének érdekeit, céljait és megközelítési módjait tükrözi.32 Ellenfelének fő kifogása nem is az volt, hogy Reagan politikája háborús hangvételű, hanem az, hogy bizonyos nemtörődömséget mutat a nukleáris korszak veszélyeivel szemben. A választási kampányban tehát a reagani stratégia uralta a terepet; ő tudta megadni az alaphangot, s nem volt olyan markáns ellenfele, aki ettől a hang­nemtől el tudott volna térni. Elősegítette a reagani megközelítés elfogadtatását az a mód is, ahogyan az adminisztráció saját politikáját, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát értelmezte. Eszerint az Egyesült Államok külpolitikai vezérelvei-a realizmus, vagyis mások érdekeinek józan figyelembevétele;- az erő, vagyis az amerikai pozíciók helyreállítása és védelme;- a párbeszéd keresése, vagyis a kialakított politikai csatornák igénybevétele, a kapcsolatok fenntartására törekvés és- a viszonosság, vagyis a külpolitikának a mindenkori helyzethez, a partne­rek vagy ellenfelek lépéseihez való hozzáigazítása.33 Ennek alapján a reagani külpolitika saját mérlege pozitív: biztosította az amerikai érdekek védelmének folyamatosságát, és helyreállította az amerikai po­litika hitelét. Az eddigi elemzés fényében tehát egyáltalán nem tűnik meglepőnek Reagan nagyarányú győzelme. Mi várható mindezek után a második elnöki periódusban ? Kitekintés Az Egyesült Államokban számos elvárást fogalmaztak meg Reagannel szemben, a közvélemény szintjén is, amelyek azonban többnyire nehezen számonkérhető általánosságok. Elvárják, hogy második periódusában már ne csak a jobbmó- dúak, hanem minden amerikai vezetője legyen. Várják, hogy biztosítsa a meg­kezdődött gazdasági fellendülés tartósságát, oldja meg a költségvetési deficit problémáját, s mindezzel segítse az amerikai gazdaság egészséges fejlődését. A kül­politikában pedig két fő elvárásnak kell eleget tennie: 29

Next

/
Thumbnails
Contents