Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

kedett, mert Japánban a növekedési ütem csökkent, Nyugat-Európa pedig lemaradt a szerkezetváltásban (s helyzetét tovább nehezíti az amerikaihoz képest kevésbé mobil munkaerő-szerkezet és az annál sokkal költségesebb szociális rendszer). A jelenlegi monetáris helyzet következtében jelentősen megnövekedett a dollár külföldi vásárlóereje és az amerikai tőkepiac külföldi tőkét vonzó ereje. A dollár ezáltal kétszeresen is megszilárdította helyzetét mint a világ vezető valutája. S a relatív előnyöket tovább fokozza az a tény, hogy az európai tőke is részt vesz az amerikai gazdasági szerkezetváltás költségeinek finanszírozásában.

Az Egyesült Államok komparatív gazdasági előnyei újból növekedtek, s ha nincsenek is közvetlen kapcsolatban az európai szövetségeseivel kialakított politikai viszonnyal - amelyről ma különösen a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek 1983 novemberében kezdődött telepítésével összefüggésben szoktunk beszélni -, de feltétlenül nagyobb magabiztosságot kölcsönöznek a politikai magatartásnak, s kevéssé járulnak ahhoz hozzá, hogy az Egyesült Államok kormányzata hajlandó legyen politikai kompromisszumokra.

Ha összegezni akarom az eddigieket, megállapítható, hogy a Reagan-kor- mányzatnak a politikáját a belső és külső ellentmondások sorozatai közepette kell érvényre juttatni.21

1. A belső ellentmondások természetüket tekintve kétfélék:

a) a republikánus kormányzat tevékenységéből fakadó belső ellentmondások, amelyek maguk is kétfélék:- a neokonzervatív érdekek és elvek ütközéseiből fakadó ellentmondások, valamint- a republikánus-konzervatív csoportosulások közötti érdekellentétek;

b) a republikánusok és a demokraták, még általánosabban az eltérő érdek- csoportok közötti ellentétekből és küzdelmekből fakadó hatjai ellentmondások.

2. A külső ellentmondások alapvetően három fő téren jelentkeznek:

a) a biztonságpolitikához és stratégiai érdekekhez közvetlenül kapcsolódó kelet-nyugati viszonyban, illetve a Szovjetunióval és a szocialista világrendszerrel való szembenállásban;

b) a nyugati szövetségesekhez fűződő kapcsolatban, amelyek- egyrészt politikai természetűek, és a kelet-nyugati viszony eltérő értelmezéséből fakadnak;- másrészt gazdasági természetűek, és az Egyesült Államok, valamint a fejlett tőkés országok közt folyó gazdasági versenyből erednek;

c) a harmadik világhoz fűződő viszonyban, illetve a harmadik világból érkező politikai-gazdasági kihívásokban.

A reagani politika hatásosságát azon is le lehet mérni, hogy miként tudja kezelni ezeket az ellentmondásokat. Az 1984-es elnökválasztás azt bizonyította, hogy az amerikai választók nagyobb része sikeresnek ítélte Reagan politikáját. Tanulmányom hátralévő részében arra keresek választ, hogy mi a magyarázata ennek a pozitív értékelésnek.

20