Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
s ennek tényezőire utalni is elegendő (kereskedelempolitikai korlátozások, embargók, az Egyesült Államok segélypolitikája stb.).19 Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a külgazdasági politikából, az azt vezérlő elvekből ugyancsak számos lényeges ellentmondás fakad. A legszembetűnőbb a belgazdasági és a külgazdasági vezérelvek ütközése. A piaci szabályozás elsődlegességét és a központi beavatkozás, illetve szabályozás káros voltát hangsúlyozó neokonzervatív nézetek nyilvánvaló ellentmondásban vannak nemcsak a külkereskedelempolitikai-adminisztratív szabályozásával, hanem az importkvóták, vám- és egyéb gazdasági korlátok kiszabásával, a kormány ártámogatásaival stb. Ez a gyakorlat a belgazdaságban elítélt központi beavatkozást, az állami szabályozást, a piaci elvek szabad érvényre jutásának korlátozását testesíti meg. A gazdasági hegemóniára való törekvés mint a világhatalmi szerep melletti elkötelezettség végül is ugyanazokat az ellentmondásokat szüli, mint a világhatalmi szerep melletti külpolitikai elkötelezettség: a liberális-individuális szabadság- jogok és a központi akarat másokra való kényszerítésének ellentmondásait. A gazdasági hegemónia fenntartása, illetve érvényesítése a politikai egyenlőség és egyenrangúság elveivel is ütközik. Az Egyesült Államok kereskedelempolitikája és nemzetközi gazdasági segítségnyújtása legtöbbször nem az érintett területek gazdasági és regionális érdekeit tartja szem előtt, hanem az Egyesült Államok gazdasági vagy igen gyakran politikai érdekeit, s azoknak megfelelően szabályozza lépéseit is. A szabadkereskedelmi (free trade) gyakorlat nyilvánvaló korlátozásai vezettek az ún. tisztességes kereskedelem (fair trade) meghirdetéséhez. Ahogy azonban az emberi jogok kampánya helyi értékének eltolódása azt mutatta, hogy ez a kampány főleg a központi hatalom korlátozó-intervenciós lépéseinek erkölcsi alátámasztására szolgált, úgy a „tisztességes kereskedelem” koncepciója is inkább arra való, hogy a meghirdetett reagani elveknek a külgazdaság-politikában történő nyilvánvaló megsértéseit igazolhassa. Különösen feltűnő lesz ez olyan esetekben, amikor a külgazdasági kapcsolatokat közvetlen politikai lépésekkel hozzák összefüggésbe - például a gyorshadtest felállítását és esetleges bevetését azért, hogy az Egyesült Államok nyersanyag- (a közép-keleti térségben olaj-) függése ne károsítsa vagy ne tegye sebezhetővé az amerikai gazdaság egészét. Az ilyen lépések gazdasági igazolását (konkrétan az Egyesült Államok nyersanyagfüggésének érveit) a tények nem támasztják alá.20 Az Egyesült Államok belső struktúraváltása és nemzetközi gazdasági szerepe között azonban van egy olyan kapcsolat, amely erősíti az amerikai politikai szerepet. Az Egyesült Államok gazdasági vezető pozíciója az 1980-as évek közepére megerősödött. Ezt részben a hazai ipari-műszaki váltás előrehaladásának, részben monetáris politikája nemzetközi hatásainak köszönheti. Az Egyesült Államok időbeli előnyre tett szert a legújabb termelési technológiák, az új műszaki forradalom vívmányainak (informatika, robotika, biotechnika) alkalmazása és az azt kísérő szerkezetváltás terén. Vetélytársaival szembeni relatív előnye azért is növeJ9
