Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
4- Fekete-Afrika A hetvenes évek világgazdasági válsága az összes fejlődő térség közül az afrikai földrészt sújtotta a legerőteljesebben. Fekete-Afrika gazdasági kilátásai jelenleg rosszabbak, mint a hatvanas években voltak. Az alapvetően mezőgazdasági jellegű földrész krónikus élelmiszerhiánnyal küzd. A nyolcvanas évek elejétől a cserearányok romlása az eddigi ütemet is meghaladja: az afrikai országoknak 1981-ben kétszer annyit kellett exportálniuk egy tipikusnak tekintett ún. importkosár megvásárlásáért, mint 1977-ben. Az Egyesült Államok külpolitikájának tervezői Fekete-Afrikában mindenekelőtt az amerikai gazdaság működése számára fontos nyersanyagok lelőhelyét és - a hetvenes évek végétől - a kelet-nyugati ellentétek terepét látják. Az amerikai figyelem főként a kontinens déli részére, ezen belül is elsősorban a Dél-afrikai Köztársaságra, valamint a szocialista fejlődési útra tért, szovjet, illetve kubai segítséget igénybe vevő országokra irányul. Reagan elnök még megválasztása előtt egyértelművé tette, hogy szeretné eloszlatni azokat az esetleges félreértéseket, amelyek a demokrata párti kormányzás afrikai vonatkozású megnyilvánulásaiból származhatnak: „Sok amerikai úgy tekinti a mi afrikai érdekeinket, mint a faji egyenlőség kivívására és a faji igazságtalanság felszámolására irányuló kívánságot. Attól tartok, ez a kérdés naiv leegyszerűsítése.”37 A Reagan-kormány egy olyan politika kidolgozását tűzte ki célul Afrika déli részére vonatkozóan, amely megszilárdítaná érdekei érvényesítését, és ellenfeleit megfosztaná minden lehetőségétől. Washingtonban tudatában vannak annak, hogy a Dél-afrikai Köztársasággal fenntartott kapcsolatok jellege közvetlen hatást gyakorol a kontinens többi államának nemzetközi állásfoglalásaira. Ez a helyzet különféle értelmezési és megoldási lehetőséget kínál. Az előző, demokrata vezetés, valamiféle egyensúlyra törekedve, javítani akarta viszonyát a földrész egészével, bizonyos nyitással próbálkozott még a baloldali forradalmi rendszerek irányában is, és nyomást gyakorolt Pretoriára a namíbiai rendezés siettetése, valamint belső reformok elindítása érdekében. A Reagan-kormány viszont, előtérbe helyezve az Egyesült Államok globális politikai-katonai megfontolásait és közvetlen gazdasági érdekeit, általában érzéketlen az afrikai nemzeti aspirációk iránt, ugyanakkor megértést tanúsít a dél-afrikai fehér kisebbségi rendszer aggodalmai iránt, és nyilvánvalóan egyértelműbb és kézzelfoghatóbb támogatásban részesíti azt. A klasszikus gyarmati rendszer széthullása, de különösen a földrész déli részén fekvő portugál gyarmatok megszűnése után Namíbia függetlenné válása és a Dél-afrikai Köztársaság demokratikus irányú átalakítása vált a legfontosabb össz- afrikai üggyé. Ami Namíbiát illeti, nemzetközi jogi szempontból a Dél-afrikai Köztársaság fölötte gyakorolt hatalma teljesen megalapozatlan. Az egykori német gyarmatot előbb a Nemzetek Szövetsége mandátumaként, majd az ENSZ gyámsági terüle 22
