Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
liek száma némileg csökkent; paradox módon azonban a Reagan-adminisztráció idején az Egyesült Államokban a foglalkoztatottak abszolút száma nőtt, és az Egyesült Államok történetében a legmagasabb szintet érte el. A szerkezetváltás végrehajtása, illetve annak sebessége jelentős hatással van az amerikai gazdaság nemzetközi versenyképességére, az amerikai világpiaci pozíciókra, s azokon keresztül az Egyesült Államok nemzetközi vezető szerepére, külpolitikai tevékenységének gazdaságpolitikai bázisára. Az Egyesült Államok külpolitikájának gazdasági háttere Ezzel az amerikai külpolitika összetevőinek elemzésében újabb szakaszhoz értünk. A világgazdasági helyzet és az Egyesült Államok gazdaságának helyzete egyaránt jelentősen befolyásolja az Egyesült Államok külpolitikáját. Reagan első elnöki periódusának elején mindkettő meglehetősen rossz volt, s a távlati kilátások sem kecsegtettek javulással. Reagan az 1984-es választási kampány nevezetes kérdését, hogy „Jobban áll-e most, mint 4 éve?”, már 1980-ban föltette, csak akkor a kérdés kevesebb publicitást kapott. Viszont a két válasz, az 1980-as és az 1984-es válasz közti különbség a két helyzet közti különbségre utal. A hazai gazdaság helyzetéről már szó esett, most a világgazdaság hatásáról kell röviden szólni. Elsősorban két tényező aggasztotta az amerikai politikai közvéleményt: a) az Egyesült Államok világgazdasági függő helyzetének erősödése, és b) az Egyesült Államok gazdasági vezető szerepének relatív csökkenése. Az első jelenség már a nemzetközi pénzügyi válság kezdetekor (az 1960-as, 1970-es évtized fordulója táján) érzékelhetővé vált, majd a két olajválság után az Egyesült Államok gazdasági érzékenységének, sőt sebezhetőségének növekedésében jutott kifejezésre.18 A második jelenség tudatosodását az Egyesült Államok külpiaci nehézségei, a nyugat-európai s különösen a japán ipar versenyképességének még az amerikai belső piacon is fölerősödő hatása segítette elő. Az Egyesült Államok számos iparágában (autógyártás, acélipar, gyáripar) a korábbi komparatív előnyök Európával és Japánnal szemben csökkentek, sőt egyes esetekben el is tűntek. Ennek nemcsak a kérdéses iparágak hanyatlásából fakadó regionális következményei voltak - amelyeket a politikai elitnek önmagukban is figyelembe kellett vennie -, hanem az egész Egyesült Államokra kiterjedő hatásai. A külső függés és a nemzetközi méretű relatív hanyatlás tényeinek túlhangsúlyozásával a reagani érvelés már 1980-ban és azóta folyamatosan össze tudta kapcsolni az Amerika nagyságának helyreállítására, a „feltámadó Amerikára” irányuló világhatalmi-külpolitikai téziseket a világméretű vezető szerepre való törekvés külgazdasági téziseivel. A külpolitikai érdekek érvényesítésének jellegzetes reagani eszközei között soroltam fel a globalizmust és az intervencionaliz- must. Ezt a két eszközt nyíltan alkalmazzák a reagani külgazdasági politikában, 18
