Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
képzeléseivel. japánt a kelet-ázsiai amerikai gazdasági és biztonsági jelenlét sarkpontjának szokták tekinteni. Japán tudatosan vállalja az Egyesült Államok tehermentesítését a térségben, jelentős gazdasági segélyt nyújt az ASEAN-államoknak, különösen Thaiföldnek, ezenkívül Pakisztánnak, Törökországnak, Egyiptomnak. A tervek szerint 1981-1985 között a fejlődő országoknak nyújtott japán segítség eléri a 21,4 milliárd dollárt, amely egy főre lebontva hamarosan magasabb lesz, mint az Egyesült Államoké. Az Egyesült Államok kelet-ázsiai és csendes-óceáni céljait segíti, ha Japán katonai költségvetése növekszik. Washington igen nagy nyomást gyakorol Japánra, hogy az jelentősen növelje meg a jelenleg csupán a nemzeti össztermékének 1 százalékát kitevő katonai költségvetését. Ennek a hatására már 1982-re a japán katonai kiadások 7,5 százalékkal növekedtek, szemben a többi kiadás csupán 2 százalékos növelésével. Megfigyelők szerint Washington egyik külpolitikai célja egy amerikai-japán-kínai háromszög létrehozása a térségben. Az Egyesült Államok hagyományosan különleges kapcsolatokat tart fenn Dél-Koreával. Ezekben a kapcsolatokban az enyhülés éveiben számottevő zavarok keletkeztek. Washington fontolóra vette az amerikai katonák hazahívását, Carter elnök pedig az 1979 őszén hatalomra került Csőn elnök diktatórikus rendszerével meglehetősen hűvös viszonyt alakított ki. A Reagan-kormányzat fordulatot hajtott végre a Dél-Koreához fűződő amerikai viszonyban. Az új vezetés felhagyott Csőn elnök demokratikusnak vagy az emberi jogokat tiszteletben tartónak korántsem nevezhető rendszerének bírálatával, sőt a dél-koreai elnök Reagan egyik első washingtoni vendége volt. Az 1982 februárjában tartott megbeszéléseken biztosította vendégét arról, hogy az amerikai hadsereg továbbra is Dél-Koreában marad. Az új washingtoni kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az ASEAN- országokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésének. Az ASEAN-országok kormányai szoros együttműködést alakítottak ki az Egyesült Államokkal, amelyben nemcsak fontos gazdasági partnert, hanem társadalmi-gazdasági rendszerük fennmaradásának biztosítékát is látják. Jóllehet az ASEAN-országok között van különbség a Kínai Népköztársaság és Vietnam megítélésében, mindeddig olyan közös elvi álláspontokat alakítottak ki regionális politikai kérdésekről, amelyek alapvetően összecsengenek az Egyesült Államok véleményével. Az ASEAN- országok évi külügyminiszteri találkozóin már rendszeresen részt vesznek az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Üj-Zéland és az Európai Közösség képviselői. Mivel az ASEAN nem vált katonai szervezetté, és ilyen értelemben nem tekinthető a SEATO jogutódjának, az Egyesült Államok a katonai együttműködést bilaterálisán valósítja meg. Reagan elnök egy 1984 májusában adott interjújában kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak nagyon fontos gazdasági és biztonsági érdekei fűződnek Délkelet-Ázsiához, különösen, ami az ASEAN-országokat illett. Az ASEAN mint csoport az ötödik legnagyobb kereskdelmi partnerünk, amelynek tagorszá14
