Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

gazdasági mutatói. 1980 páratlan mértékű inflációval és küszködő gazdasággal indult, amely 1981-re recesszióba torkollott. Várhatóan tovább él a strukturális eredetű munkanélküliség magas szintje, s valószínűleg elkerülhetetlenül fenn fog maradni a dollár alacsony külföldi értéke, a magas energiaköltség, valamint idehaza a nagy többség reáljövedelmének csökkenése.”15

S bár az 1984-es választás évéből visszatekintve könnyű fölfedezni az előrejelzés be nem vált jóslatait, még 1981-ben is ezt a bizonytalanságot tükrözte a gazdaság helyzete. Hogy a változás miért következett be, azt az elemzők őszintébb része csak kismértékben tudja megmagyarázni. Hiszen a reagani neokonzer- vatív program két kulcspontja közül egyiket sem tudták végrehajtani:

a) sem a központi beavatkozás csökkentését,

b) sem a költségvetés kiegyensúlyozását.

Az utóbbi program betelj esületlensége olyannyira nyilvánvaló, hogy ma az Egyesült Államok belső és külső problémáinak teljes halmazában a legnagyobb veszélynek a hatalmas államadósságot tovább duzzasztó költségvetési deficitet tartják. Az előbbi programpont nem teljesítése viszont elhamarkodott megállapításnak tűnik. A következőkben megpróbálom állításomat igazolni, igyekszem a neokonzervatív gazdasági-politikai koncepció néhány fontos belső ellentmondására fényt deríteni. Előbb azonban röviden meg kell indokolni, hogy az alapszándékában az Egyesült Államok, konkrétabban a Reagan-kormányzat külpolitikáját vizsgáló tanulmányban miért szükséges a gazdaságpolitikának ekkora teret szentelni. Reagan belső támogatásának és politikai népszerűségének háttere - a személyes tényezőn túl - a gazdaságpolitikája; pontosabban: első elnöki periódusa idején a gazdaságpolitikában bekövetkezett változások, amelyeket a lakosság ösz- szességükben kedvezőknek ítélt, s amelyeket a Reagan-politika sikerének tulajdonított. Vagyis Reagan újraválasztását gazdaságpolitikájától elvonatkoztatva nem lehet megérteni; újraválasztásával viszont külpolitikai vonala is további mandátumot kapott, bizonyos mértékig még attól függetlenül is, hogy konkrét külpolitikai döntéseit a lakosság többsége támogatja-e vagy sem. (Hasonló ez ahhoz az angliai vagy NSZK-beli helyzethez, amikor 1983-ban a konzervatív kormányok - elsősorban belgazdasági okokból - a lakosság többségének támogatását megszerezték, általános jóváhagyást kapva ezzel ahhoz a külpolitikához is, amelyet az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek telepítésének konkrét kérdésében a lakosság többsége ellenez.) Némileg leegyszerűsítve a kérdést, azt állítom, hogy a reagani külpolitikához szerzett hazai támogatás nem érthető meg gazdaságpolitikai sikerei nélkül.

A reagani gazdaságpolitika megvalósítása során egymás ellen ható bonyolult tényezők egész sora jelentkezett. A központi beavatkozás korlátozására irányuló törekvések elősegítették ugyan az infláció letörését, de ez a Központi Jegybank (Federal Reserve System) önállóságának tiszteletben tartásával azt is jelentette, hogy a kormányzat nem volt hajlandó semmilyen pressziót gyakorolni a monetáris politika, illetve annak legfontosabb, nemzetközi hatású része, a kamatláb16