Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kolos Miklós: Timothy W.Stanley - Ronald I. Danielian - Samuel M. Rosenblatt: Az Egyesült Államok külgazdasági stratégiája a nyolcvanas évekre
változtatna . . . Ne csak pihentessük a kötél két végét húzó erőket; hozzunk intézkedéseket, melyek kibogozzák a csomót. Mi készek vagyunk erre.” (295. 1.) A kötet kitér a Szovjetunióval kötött, a nukleáris kísérleteket korlátozó egyezmény megkötéséig vezető folyamatra és a kongói kérdésre is, ám ezeket csak érintőlegesen, röviden tárgyalja. A Barátok és szövetségesek című fejezetben a szerző betekintést enged a néhai elnök magánéletébe. Tulajdonképpen ebben a fejezetben érzékelhető a kötet talán legnagyobb érdeme: a politikus mögött meglátjuk az embert, John Fitzgerald Kennedyt, akiből napjainkra már legenda lett, aki sokak szemében az Óvilágban ez ideig a legnépszerűbb amerikai elnök volt. A zárófejezetben nagy teret szentel Parmet az akkor kibontakozó dél-vietnami tragédiának és az ebben vállalt amerikai szerepnek. Összegzésképpen a szerző a következő képet alkotja főszereplőjéről; „Végül is mérsékelt konzervatív és racionális idealista volt. Kennedy, akit politikusnak neveltek, mindenekelőtt politikus volt. Saját alapelvei, kombinálva az örökölt értékekkel, messzire vitték őt. Élete, felemelkedése a hatalomba, fehér házbeli évei tükrözik harcát, melyet egy demokratikus társadalom kormányzásáért vívott. A Fehér Házban eltöltött rövid ideje alatt új elnöki stílust és hangnemet honosított meg, olyat, amely büszkeséget és reményt ébresztett a nemzetben. F.z tette még fájdalmasabbá korlátáit.” (355. 1.) Parmet megkésett búcsúztatója ugyanolyan objektív, mint az egész könyv, mely mentes a feleslegesen „tudományoskodó” stílusjegyektől, a nagyközönség számára is érthetően, sőt szórakoztatóan tárja fel a Kennedy-kor- szak politikai életének törvényszerűségeit. Nem túlzás a kötetet az Egyesült Államokkal foglalkozó szakemberek és az egyszerű érdeklődők számára egyaránt nélkülözhetetlen alapműnek tekinteni. Vető István TIMOTHY IF. STANLEY-RONÁLD I. DANIELIANS AMU EL M. ROSENBLATT: Az Egyesült Államok külgazdasági stratégiája a nyolcvanas évekre (U. S. Foreign Economic Strategy for the Eighties) Westview Press, Boulder, Colorado, 1982. 206 1. Az Egyesült Államok kapcsolódása a világ- gazdasághoz az utóbbi években rendkívül megerősödött, de a közvélemény és az állami politika néhány irányzata csak lassan alkalmazkodik ezekhez a változásokhoz. A könyv központi kérdése a következő: melyek az Egyesült Államok érdekei, és mi a felelőssége a világgazdaságban a nyolcvanas években és azt követően? A szerzők a Nemzetközi Gazdaságpolitikai Társaság fennállásának 25. évfordulója alkalmából megjelent könyvüket egy jó és egy rossz hírrel kezdik. A jó az, hogy kedvezők a kilátások a világ gazdasági növekedésének megújulására a nyolcvanas évek közepétől, a rossz pedig az, hogy ha az Egyesült Államok meg akarja őrizni pozícióját a világgazdaságban, és fenn akarja tartani részarányát a remélhetőleg kedvezőbb perspektívát kínáló világpiacon, akkor javítani kell gazdaságának teljesítőképességét, és meg kell reformálni világgazdasági gyakorlatának módszereit. A könyv első fejezete áttekinti a gazdasági kilátásokat, különös tekintettel az infláció, a növekedés és a termelékenység alakulására. Hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kapcsolatai a világgazdasággal megsokszorozódtak, anélkül azonban, hogy ezek megfelelően tükröződnének az amerikai magatartásban. A nemzetközi kereskedelem nagymértékben befolyásolja a bruttó társadalmi terméket az ipari országokban és a legtöbb fejlődő országban. Ez a jelenség viszonylag új az Egyesült Államok esetében. 1970-ben például a kivitel és a behozatal együttesen a legnagyobb tőkés gazdaság GNP-jének csak 8,6 százalékára rúgott, viszont ez az arány az elmúlt évekre 18 százalékra emelkedett. Jelenleg az Egyesült Államok kapcsolata a világ- gazdasággal, a termékek, szolgáltatások és a beruházások figyelembevétele alapján számítva, meghaladja a GNP negyedrészét. Az Egyesült Államok mezőgazdasági termelésének egyharmada külföldre megy, és iparában minden hetedik munkahely az ex157
