Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vető István: Herbert S.Parmet: John F. Kennedy elnöksége

szióként fog majd fel, amely ellentmond mindazoknak a szerződéses kötelezettségeknek és a nemzetközi élet azon szabályainak, melyek be nem tartását mi hányjuk állandóan a kommunista világ szemére.” (162. 1.)

Kennedy népszerűsége a kudarcot vallott akciót követően is töretlen maradt. Az amerikai tömegek a Disznó-öbölbeli kudarcban nem az elnök politikai baklövését látták, hanem a hatalmas, erős Amerika visszatérésének kezdetét. A Gallup Intézet jelentése szerint Kennedy népszerűsége az akció után 83 százalékos volt. „Kennedy nem tudott hibázni. Helyreállította az erős vezetést. Az amerikai erő és az amerikai idealizmus egyaránt offen- zívában volt” - írja Parmet. (179. 1.)

A könyv következő fejezete Kennedy és Hruscsov bécsi találkozójáról szól. Bepillantást nyerünk a történelem kulisszái mögé; megtudhatjuk, hogyan vélekedett egymásról a világ két leghatalmasabb országának vezetője, milyen benyomást tettek egymásra tárgyalásaik során. Tekintettel arra, hogy az állítólagos „Hruscsov-emlékiratok” hitelessége enyhén szólva sem egyértelmű - bár ezekből is sokat idéz a könyv -, itt inkább hagyatkozzunk az amerikai elnök szavaira, aki szerint „a szovjetek és mi egészen különböző jelentést tulajdonítunk ugyanazoknak a szavaknak - háború, béke, demokrácia, népakarat”. (194. 1.)

Parmet röviden, ám igen velősen így fogalmaz: „A közvetlen találkozás Hruscsovval sokkal kijózanítóbb volt, mint beszédeinek elolvasása.” (194. 1.) Éppen Hruscsov álláspontjának ismertetését követően rendkívül őszintén — és talán mai utódai számára sem minden tanulság nélkül - kijelenti: „Könnyű dolog kommunista hatásként megbélyegezni minden kormányellenes vagy Amerika-ellenes lázadást, egy korrupt rezsim mindenféle megdöntését, minden tömeges tiltakozást a szegénység és a kétségbeesés ellen. Ezek nem mind kommunista hatások.” Sőt, tette hozzá, nem is a kommunisták hozták létre „az azokat okozó feltételeket”. (194. 1.)

A szerző röviden áttekinti a berlini kérdés alakulását is, mely végül a berlini fal megépítésében kulminált. Parmet nyíltan tárgyalja, hogy az események ilyetén fordulata meglepetésként érte az Egyesült Államok politikai vezetését, és váratlanságából adódóan cselekvési, reagálási zavarokat is okozott.

Külön fejezet foglalkozik a kubai rakéta- válság eseményeivel. A szerző kijelenti, hogy Kennedy a válság során kétségtelenül tanújelét adta államférfiúi erényeinek, határozottságának, megfontoltságának. A szerző részletesen ismerteti azokat az elméleteket, melyek magyarázni próbálják és próbálták a rakétaválságban a két fél motivációit, cselekedeteik mozgatórugóit.

Parmet leírja, hogy a forró drót megállás nélkül üzemelt Moszkva és Washington között. Az amerikaiak példát statuáltak: megállítottak egy - nyilván nem fegyvereket szállító - hajót, és átkutatták. Parmet szerint „a blokád működött, mert mindkét fél így akarta”. (294. 1.) A helyzet azonban még nem oldódott meg. A hangulat érzékeltetésének kedvéért érdemes idézni azt a szópárbajt, amely Stevenson, az Egyesült Államok és Zorin, a Szovjetunió képviselője között bontakozott ki az ENSZ BT-vitáján.

,,Zorin nagykövet - kérdezte Stevenson ön tagadja, hogy a Szovjetunió közepes ható- távolságú rakétákat és kilövőállásokat helyezett és helyez el Kubában? Igen vagy nem? Ne várjon a fordításra! Igen vagy nem?-Én nem egy amerikai törvényszék előtt állok - így a válasz -, és ezért nem kívánok egy olyan kérdésre válaszolni, melyet egy vizsgálóbíró modorában tesznek fel. A Szovjetunió képviselőjének minőségében a megfelelő időben megadom önnek a választ.- Ön most éppen a világ közvéleményének tárgyalótermében van - vágott vissza Stevenson -, és csak igennel vagy nemmel felelhet. Tagadja, hogy léteznek? Tudni akarom, hogy pontosan értettem-e?- Kérem, folytassa nyilatkozatát, Stevenson úr! A megfelelő időben megkapja a választ.- Kész vagyok addig várni a válaszra, míg a pokol is megfagy, ha ez az önök döntése - volt Stevenson drámai válasza. - Arra is kész vagyok, hogy bemutassam a bizonyítékot ebben a teremben.” (294. 1.)

Érdekes és meghökkentő részletek tárulnak fel az olvasó előtt a kulisszák mögötti diplomáciai aktivitásról, annak szereplőiről. A Szovjetunió álláspontja a következő volt: kész a rakéták elmozdítására, cserébe az Egyesült Államok nyilvános kötelezettségvállalásáért, hogy nem támadja meg Kubát. Hruscsov hosszú üzenetet küldött Kennedynek, melynek legfontosabb passzusa a következőképpen hangzott:

„Ha az Egyesült Államok elnöke és kormánya biztosítékokat adna arra, hogy nem vesz részt egy Kuba elleni támadásban, és másokat is visszatart az efféle akcióktól, ha visszahívnák a flottájukat, ez nyomban mindent meg156