Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kőrösi István: Georges Sokoloff: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke
ren is: a beruházási arányok és prioritások meghatározása, a felhalmozás és a fogyasztás aránya, a külgazdasági nyitás mértéke. A külgazdasági nyitás nyomán létrejött reálgazdasági és pénzügyi kapcsolatrendszer objektív meghatározottság. A külkereskedelmi és gazdasági együttműködési szerződések kölcsönös elkötelezettséget jelentenek, melyek fenntartása a résztvevők kölcsönös érdeke. Az elemzését záró következtetésekben Soko- loff kiemeli, hogy a szovjet vezetők egyre aktívabb szerepet tulajdonítanak a gazdasági erőknek a társadalom életében, s a politikai akarat mind fogékonyabb lesz a gazdaságpolitika orientációja és konkrét kérdései iránt. A hatalom (az irányítás) egyre inkább számol döntéseinek gazdasági hatásával, a gazdasági követelményekkel, ugyanakkor Sokoloff szerint szeretné megőrizni „döntési autonómiáját”. Az árucserében, de különösen a hosszú távú nemzetközi gazdasági együttműködésben, a műszaki kapcsolatokban kölcsönös egyeztetésre van szükség. így a felek között nemcsak rövid távú kapcsolatok jönnek létre, hanem hosszabb távú és sokrétű alkalmazkodást igénylő kölcsönös gazdasági elkötelezettség. Sokoloff érvelése szerint a hetvenes évek közepétől a Nyugattal szembeni szovjet gazdaságpolitikában fordulat következett be. Ez nem az együttműködés feladásában áll, hanem a Nyugattal fenntartott kapcsolatok bővítése hátrább került a szovjet gazdaságpolitika céljainak rangsorában. Oka a kelet-nyugati politikai klíma romlásában keresendő, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszonylatban. A Szovjetunió előtérbe helyezte az adósságállomány növekedésének megállítását, majd csökkentését. Ugyanakkor többek között a szovjet-nyugat-európai földgázüzlet bizonyította, hogy a Szovjetunió és Nyugat-Európa egyaránt érdekelt a keletnyugati technikatranszfer folytatásában, bár a szempontok eltérők. A Szovjetunió 1980-as évtizedbeli külgazdasági és politikai irányvonaláról szólva, So- koloff hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió számára az elzárkózás, az izoláció nem alternatíva, s nem is választja azt. A belső gazdasági okok mellett a külső tényezők is a kelet-nyugati gazdasági együttműködés fenntartása mellett szólnak. A Szovjetunió számára a világ iparával való kapcsolat a műszaki fejlesztés fontos tényezője, s a Nyugat számára is a jelenlegi világgazdasági válságból való kijutásnak csak egyetlen iránya van: előre, a kapcsolatok bővítése felé. A nyolcvanas évek nagy kérdése Sokoloff szerint az, vajon a Szovjetunió szélesebbre tudja-e tárni a kelet-nyugati együttműködés kapuját, s hogy e kaput az amerikai politika nem csapta-e be már kívülről. (191. 1.) Sokoloff szerint a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztése végső soron a hosszú távú fejlődésbe vetett bizalmat erősíti, akkor is, ha e fejlődés tartalmáról a két fél koncepciói eltérők. Sokoloff könyve tartalmának bemutatásánál részletesen követtem az általa tárgyalt problémaköröket. Ezt indokolta, hogy a mű 10 fejezete önmagukban is érdekes kérdéseket tárgyal, de a kifejtés íve jellemzi igazán a szerző álláspontját. A könyv bemutatása során kiemeltem azokat a kérdéseket, amelyek számunkra, a szocialista országok szemszögéből érdekesnek tűnnek, s azokat a problémákat, amelyek mindkét oldal számára megfontolásra, elemzésre érdemesek. A könyv nyugati szerző nyugati felfogásában írt műve. A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok, a kereskedelem, a technikatranszfer kulcskérdéseit alapvetően másként közelíti meg, amint azt a szocialista országok politika- és gazdaság- kutatói teszik. Ez a könyv egész koncepciója és tárgyalása során nyilvánvaló. Sokoloff a kelet-nyugati kapcsolatok mérlegelése során hangsúlyozza azokat az előnyöket, amelyeket a Szovjetunió élvez, de alig tárgyalja a Nyugat által élvezetteket. Az együttműködésben való érdekeltségben a Nyugat politikai szempontjait hozza elő a gazdaságiakkal szemben. A mű jelentőségét abban látom, hogy nyugati szemszögből, de megfogalmazza az enyhülés gazdaságtanát, s a kelet-nyugati kapcsolatok fenntartása, fejlesztése mellett száll sí- ra. S a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok megőrzése, továbbépítése mindkét oldalon kölcsönös érdek. Körösi István 150
