Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kőrösi István: Georges Sokoloff: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke
reskedelmi miniszternek azon kijelentését, hogy az „az enyhülés barométere”. A nyugati importjáról a Szovjetunió végső soron gazdasági szempontok szerint dönt, a politika inkább az import beszerzési forrásainak országok szerinti megválasztásában játszik szerepet. Sokoloff kimutatja, hogy időszakonként megnőtt azon tőkés országok súlya a Szovjetunió nyugati kereskedelmében, amelyekkel az átlagnál jobbak voltak a politikai kapcsolatok. Ez főleg az ötvenes és a hatvanas évekre érvényes. A hetvenes évtizedbeli enyhülés lényegében minden fejlett tőkés ország Szovjetunióba irányuló exportjára ösztönzőleg hatott. A szerző megállapítja, hogy a kelet-nyugati kereskedelem politikai indítékú korlátozása a második világháború utáni időszak csaknem négy évtizede alatt rendre Nyugatról indult ki. „A gazdasági szükségszerűségek fel- és elismerése” című 5. fejezet a Szovjetuniónak a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódását, a szovjet külgazdasági politikát elemzi. A hetvenes évek első felében a szovjet köz- gazdasági gondolkodásban egyértelműen előtérbe került az a szemlélet, amely elutasítja a világpiac széttagoltságának vélelmezését, és gondolatrendszere alapelemévé a világgazdasági dimenziót teszi. Sokoloff idézi M. Mak- szimova álláspontját, amely szerint „a két világrendszer együttélése nem törli el (nem töri meg) a világgazdaságot, mint azt néhány közgazda gondolja. A világgazdaság a nemzetgazdaságnak a nemzetközi munkamegosztás által összekapcsolt együttese, objektív kategória és objektív realitás.” (92. 1.) A külkereskedelem fejlesztésének fontos mozgatórugói:-az ipari termelés szerkezetének diverzifikálódása, a gépgyártás specializálódása a meglévő ágazatokban, valamint új ágazatok megjelenése,- a termelés gépesítése és automatizálása, amely igen magas kutatás-fejlesztési ráfordításokat és nagy beruházásokat igényel, melyek egy részét gazdaságilag indokolt importból fedezni. A szovjet szerzők kiemelik a nemzetközi specializáció pozitív hatását a műszaki haladás meggyorsítására. A Nyugattal való gazdasági együttműködésben a Szovjetunió két korlátozó szempontot tart célszerűnek figyelembe venni: x. gazdaságát nem kívánja függővé tenni a nyugati gazdasági tevékenység ingadozásaitól, 2. a stratégiai jelentőségűnek ítélt ágazatokban a fejlesztést saját erőből hajtja végre. A könyv II. része „A gazdasági realitás” címet viseli. E részben a szerző a Szovjetunió külgazdasági politikájának főleg az importoldalát elemzi. Megvizsgálja, milyen szerepet játszik az import, ezen belül a nyugati import a szovjet gazdaságban, kiemelve annak különösen a beruházásokban és a műszaki fejlődésben való szerepét. A szovjet importpolitika nyugati viszonylatban egyszerre nyitott és szelektív. A szelektív nyitás jelentőségének megítéléséhez Soko- loff három fő tényezőt vizsgál: 1. az ipari beruházások szerkezetének alakulását, 2. a szovjet gép- és berendezésimport összetételének változásait, 3. a nyugati részesedés alakulását a szovjet piacon árufőcsoportok szerint. A Szovjetunió importpolitikáját elemzők előtérbe helyezik a műszaki fejlesztés belső igényét és a technikatranszfernek az importáló ország gazdaságára és műszaki életére gyakorolt hatását. Ezek a szempontok valóban jelentős szerepet játszanak a szovjet külgazdasági politikában. Az SZKP XXV. kongresz- szusának dokumentumai szerint a kelet-nyugati kereskedelem és gazdasági kapcsolatok hozzájárulnak „a gazdasági problémák sikeres megoldásához, az időnyeréshez, a termelés hatékonyságának növeléséhez és a műszaki haladás előmozdításához”. Sokoloff hivatkozik R. Davies, J. Cooper és R. Amman vizsgálataira, amelyekből kiderül: a szovjet ipar műszaki színvonalát az ágazatok közt meglévő jelentős fejlettségi szintkülönbségek jellemzik. A szovjet szerszámgépgyártásban mutatkozó előrehaladással szemben az elektronika továbbra is alacsony színvonalú. Szerintük a szovjet iparnak nem sikerült csökkentenie az elmúlt 15-20 évben a Nyugattal szembeni hátrányát. Az ötvenes években a műszaki haladást Nyugaton sokan a gazdasági növekedés önálló tényezőjének tekintették. R. Solow mutatott rá, hogy tényleges gazdasági hatása alkalmazásától függ, azaz a műszaki haladás „a tőkejavakban testesül meg”. A növekedési elméletek a műszaki haladást szélesebben értelmezik, szerintük az „magában foglalja mindazokat a hatásokat, amelyek a munkaerő és a berendezések adott mennyisége mellett lehetővé teszik a nemzeti termelés növelését” (L. Stoléru). Sokoloff szerint a gépimporttal elérni szándékolt modernizálás tényleges megvalósulása attól függ, miként és milyen környezetben, kapcsolatrendszerben működik az 148
