Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kőrösi István: Georges Sokoloff: Az enyhülés gazdaságtana: a Szovjetunió és a nyugati tőke
importált technika. A gazdasági kapcsolódási pontok, láncolatok fontosságára és a gazdasági szempontokra (szervezés + gazdasági ösztönzés) kell irányítani a fő figyelmet. Ez utóbbiak legalább olyan fontosak, mint maga a technikaimport. A szovjet külgazdasági politika a műszaki fejlesztés követelménye mellett hangsúlyozza az adaptáció fontosságát is: a szovjet külkereskedelmi irányelvekben szerepel az a kritérium, hogy „az importált gépek, berendezések színvonala érje el a világszínvonalat, és folyó termelésük körülményei között próbálják ki azokat”. A műszaki fejlesztés követelménye és igénye a szovjet technikaimport fontos aspektusa, de emellett a nagyméretű termelési kapacitások gyors kiépítése is lényeges szempont. A Szovjetunió nyugati importjának zömét fejlett vagy közepesen fejlett technikát megtestesítő gépek teszik ki, s kisebb része a legújabb kutatási eredmény. (A csúcstechnológia átadásától a Nyugat rendszerint elzárkózik, s a stratégiai jelentőségű szektorokban a Szovjetunió saját erőből fejleszti ki a szükséges csúcstechnikát.) A 9. fejezet témája az import és a beruházások ösztönzése. Az import a Szovjetunió számára a gazdasági fejlesztés fontos járulékos tényezője. A kelet-nyugati technikaáramlással, pontosabban a Nyugat és a Szovjetunió közti műszaki kereskedelemmel kapcsolatban Sokoloff kiemel néhány fontos jellemzőt:- A hetvenes évtizedben a Szovjetunióba irányuló nyugati exportban a technika magasabb arányban szerepelt, mint a Nyugat teljes exportjában (1976-ban 14, illetve 10,9 százalékkal).- A Nyugat teljes technikaexportjának csak csekély hányada (1972-ben 2,0, 1976-ban 2,5 százaléka) irányul a Szovjetunióba.- Az Egyesült Államok Szovjetunióba menő exportjából a műszaki javak 1976-ban, az enyhülés tetőpontján is csak 9 százalékkal részesedtek, mig a teljes amerikai exportban több mint 17 százalékkal.- Az Egyesült Államok kis részesedését a hetvenes évek közepének szovjet technika- importjában nem magyarázhatjuk csupán a régi amerikai embargópolitikával. Az Office of Export Administration 1976-ban a szocialista országokba irányuló amerikai exportnak csak 1-3 százalékát tartotta gyanúsnak az esetleges katonai felhasználás lehetősége szempontjából. Az import a műszaki fejlesztésben egyrészt szűk keresztmetszetek feloldását, másrészt, időnyerést tesz lehetővé. Az importált berendezések működtetése azonban nem biztosít automatikusan „világszínvonalú” minőségű terméket, másrészt pedig nem bizonyult megalapozottnak a szocialista országoknak az a várakozása, hogy a nyugati importberendezéseken gyártott termékeket feltétlenül exportálni lehet a fejlett tőkés piacokra. Az importtal nyerhető elméleti időelőnyt csökkenti a technika meghonosítása során fellépő késedelem. A Business in Eastern Europe adatai szerint angol cégek által a Szovjetunióba szállított és felszerelt 26 kulcsrakész üzem esetében a beruházások átlagos késése 3,5-4 év volt. A Szovjetunió törekszik az ipari fejlesztés, modernizálás szempontjainak, hatásainak komplex figyelembevételére, amit Sokoloff is hangsúlyoz. Szerinte a Szovjetunió a Nyugatról importált termékekben már nem a technikai mag külső burkát látja, hanem hatásának integrált jellegét is. A 10. fejezet az import demonstratív hatásaival foglalkozik. A Szovjetunióban a gazdasági növekedés üteme és a nyugati berendezésimport alakulása ellentétes tendenciájú: a növekedés lassulásával szemben a nyugati berendezésimport a hetvenes évtizedben jelentősen növekedett. Minőségi változás, hogy korábban a nyugati gépimport elsősorban az első impulzust volt hivatva biztosítani a fejlesztendő területeknek, jelenleg azonban egyre inkább demonstrativ és minél szélesebb körű szétsugárzó hatása kerül előtérbe. A nyugati berendezésimport demonstratív hatása egyrészt meglévő igények kielégítésében áll, másrészt az import maga is új szükségleteket szül, és a szektorok között is terjed. Az eredetileg kevéssé importigényes szektorok is igyekszenek saját szűk keresztmetszeteiket import révén feloldani. Megfigyelhető az import kiterjesztése olyan szektorokra is, amelyekben az korábban nem játszott érdemleges szerepet (például építőipar). Az importdöntéseket a korábbiaknál több szempont alapos mérlegelésével hozzák meg. A kompenzációs ügyletek azonban kevésbé a belső termelési potenciálra gyakorolnak kedvező hatást, inkább a devizabevételek növelése a fő céljuk. A szovjet külkereskedelemben a döntések központosítása magas szintű, melyet Sokoloff szerint az ellenőrzés kézbentartásának igénye motivál. A politikai döntéshozók igen nagy horderejű kérdésekről döntenek gazdasági té149
