Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Bródi Gábor: Helsinkitől Madridig. Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet. Dokumentumok 1973-1983
Helsinkitől Madridig. Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet. Dokumentumok 1973-1983. (From Helsinki to Madrid. Conference on Security and Co-operation in Europe. Documents 1973-1983). Polish Institute of International Affairs, Varsó, 1983- 347 1. A kötetet, amelyet a Lengyel Külügyi Intézet adott ki angol és lengyel nyelven, Adam Daniel Rotfeld szerkesztette, és ő írta a bevezető tanulmányt is. Rotfeld az európai biztonsági és együttműködési folyamat elméleti és gyakorlati vonatkozásainak egyaránt kiváló ismerője. Ez a kötet elsősorban a kérdéskörrel mélyebben foglalkozó politikusok és kutatók érdeklődésére tarthat számot, az igen alapos bevezető tanulmány azonban arra is alkalmassá teszi, hogy a fenti problémakörrel csak most ismerkedő vagy abban kevésbé elmélyült olvasó is eredményesen felhasználhassa. A kötet az európai biztonsági és együttműködési folyamat valamennyi jelentősebb állomásának dokumentumait tartalmazza, elsőként azokat az ajánlásokat, amelyet 3 2 európai állam,* az Egyesült Államok és Kanada képviselői fogadtak el 1973. június 8-án, a helsinki előkészítő tanácskozáson. Ennek a dokumentumnak az ismerete nemcsak azért fontos, mert a résztvevő államok abban állapodtak meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) összehívásáról, napirendjéről, de azért is, mert rögzíti az alapelveket, amelyeken azóta is folyik a Helsinki nevével jelzett több oldalú párbeszédsorozat. A kötet két olyan dokumentumot tartalmaz, amelyet magyar nyelven is publikáltak, a helsinki záróokmányt (1975. augusztus 1.) és a madridi találkozó záródokumentumát (1983. szeptember 6.). Ezek mellett megtalálhatók már a helsinki értekezletet követő, a záróokmány rendelkezéseinek megfelelően létrejött valamennyi összeurópai rendezvény előkészítő, illetve záródokumentumai, az egyes találkozókon és egyéb fórumokon elfogadott jelentések. így szerepelnek az 1977. évi belgrádi utótalálkozó, az 1978-as montreux-i, az 1979- es valettai szakértői találkozók és a Hamburgban 1980-ban megrendezett tudományos fórum dokumentumai. Érdekessé és egyben igazán lengyellé a füg* Monaco nem vett részt az előkészítő konzultációkon, de képviselője ott volt a helsinki értekezleten. gelék teszi a könyvet. Ebben Adam Torfeld összegyűjtötte és közzétette a különböző összeurópai fórumokon 1973 és 1980 között benyújtott önálló, illetve a más államok képviselőivel közösen tett lengyel javaslatokat. A Lengyel Külügyi Intéze' ezzel egy szerény, de igen hatásos eszközt talált az ország által követett külpolitikai törekvések népszerűsítésére. A javaslatok puszta egymás után helyezése is világossá teszi, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamatot illetően, az 1980-as évek elején lejátszódó mély gazdasági, társadalmi, politikai válság ellenére folyamatosság mutatható ki a lengyel külpolitikában. A maga módján ez a kötet is hozzájárulhat a Lengyelországnak a válság következtében kialakult viszonylagos nemzetközi elszigeteltségének feloldásához. A bevezető tanulmány szerzője talán túl közelinek találta a lengyelországi válságfolyamatot ahhoz, hogy a madridi találkozó tárgyalásánál megkísérelje elemezni, hogyan hatott az az európai biztonsági és együttműködési folyamatra, illetve mennyiben módosította az addigi lengyel szerepvállalást ebben a folyamatban. Félreértés ne essék, Rotfeld - ha ezt nem vállalja is föl - nem kerüli meg a kérdést, és a találkozó menetének tényszerű ismertetése során részletesen szól a lengyel lépésekről. Az önálló lengyel javaslatok közül itt csupán arra szeretném külön felhívni a figyelmet, amely a könyv 338-341. oldalain található. E javaslatot 1980. december 8-án nyújtották be Madridban, és az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívására vonatkozik. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a javaslat - a hasonló tárgyú francia javaslattal együtt - a találkozó munkájának egyik központi kérdését érintette. A közölt dokumentumok alapján a javaslat összehasonlítható a találkozón elfogadott, kompromisszumot tartalmazó végleges szöveggel. A más államokkal közösen benyújtott javaslatoknak két-két esetben bolgár és szovjet, egy esetben magyar társszerzője van. A velünk közösen benyújtott javaslat 1980. december 12-én született, és az emberek közötti kapcsolatok kérdésével foglalkozik. A bevezető tanulmány áttekinti az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet munkájának történetét, a helsinki folyamat legfontosabb állomásait. A helsinki értekezletet és az ott elfogadott záróokmányt nem önmagában, hanem az Európában bekövetkezett történelmi változásokkal szoros összhangban vizsgálja. 143
