Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Pintér Irina: J. I. Monics: A termelési szerkezet tökéletesítésének tapasztalatai a Magyar Népköztársaságban
nyebben elviselték az energia- és nyersanyag- árak robbanásszerű emelkedéséből származó veszteségeiket. Magyarországot illetően - megítélésem szerint - a probléma lényege abban rejlik, hogy ez a sokkhatás olyan időpontban érte a népgazdaságot, amikor a termelési szerkezet tökéletesítése csak megkezdődött, következésképpen a nemzetközi versenyképesség még nem érte el a kellő színvonalat. A szerző a megoldást a KGST-országok egyeztetett struktúrapolitikájának a kibontakoztatásában látja. A szocialista integráción belüli kooperációnak azzal az eredménnyel kell járnia, hogy a közösen előállított termékek versenyképesek legyenek a fejlett tőkés piacokon is. A magyar autóbuszgyártást, műszeripart, vákuumtechnikát, elektrotechnikát, gyógyszeripart ítéli ilyen perspektívával kecsegtető szféráknak. A könyv a magyar népgazdaság arányait pontosan ismerve rámutat arra, hogy az élelmiszeripari kapacitások elmaradtak a mező- gazdaságiak mögött; hogy számos perspektivikus ágazat a háttéripar fejletlensége miatt akadozva működik, hogy túlságosan magas az ezernél több személyt foglalkoztató vállalatok aránya, hogy a tudományos kutatásra fordított kiadások szétforgácsolódnak, mert nem összpontosítanak megfelelően a termelési követelményekre. (Számos magyar szakértő is kifejtette már, hogy a szelektív termelésfejlesztés óhatatlanul szelektív kutatás-fejlesztést is igényel.) Elismeréssel szól a monográfia a magyar mezőgazdaság eredményeiről, hangsúlyozva, hogy az e területen elért sikerek nem kismértékben köszönhetők egyfelől a mezőgazdasági üzemek jó együttműködésének, illetve az agrár- és az ipari szféra szoros együttműködésének, másfelől a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok integrálódásának. Mindezek eredményeként az elmúlt tíz évben a magyar agrárexport mennyisége 2,7-szeresére növekedett, s közben a lakosság ellátása is javult. Monies úgy véli, hogy az agráripar területén folyó szovjet-magyar együttműködés mindkét országban fokozhatja a mezőgazdaság hatékonyságát. Igen sok és jól kiválasztott magyar szakirodalmi forrás alapján tájékoztatja olvasóit a szerző a magyar tervezési és gazdaságirányítási rendszerről, kiemelve, hogy a struktúrafejlesztés megvalósításának legfőbb eszköze maga az arra szolgáló gazdasági mechanizmus. (Ilyen módon a struktúraváltás fontos eszközei a versenyképes árukat előállító vállalatok exportját elősegítő hitelkedvezmények, az állami támogatások csökkentése, a belföldi nagykereskedelmi árak közelítése a világpiaci árakhoz és hasonlók.) Monies egyik legfontosabb következtetése, hogy a szelektív fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha együtt jár a nemzetközi munka- megosztásba való hatékony bekapcsolódással, és összhangban van a külgazdasági politikával. Ugyanakkor a szerző nagyon időszerűnek tartja - a szelektív termelési politika szempontjából is - annak vizsgálatát, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak a magyar-szovjet termelési együttműködésben. Nézete szerint a munkamegosztásnak e fontos szféráját Magyarországon egyelőre még nem használják ki teljes mértékben. A magyar közgazdászokhoz hasonlóan utal arra, hogy a kooperációnak nem a végtermékek előállítására, hanem a termelés közbeeső fázisaira kell irányulnia. Ehhez viszont nyilvánvalóan szükséges a mik- rointegráció jobb kibontakoztatása. A szerzőnek ez a nézete ismét összecseng a KGST felső szintű gazdasági értekezletének megállapításával, amely szerint az együttműködés gazdasági mechanizmusának tökéletesítése, hatékonyságának fokozása szempontjából fontos iránynak tekintik a termelési kooperáció széles körű fejlesztését és közvetlen kapcsolatok létesítését az egyesülések és a vállalatok között. Monográfiájának kéziratát J. I. Monies már 1983-ban lezárta, de - mint ebből az ismertetésből is kitűnik — számos olyan lényeges módszert javasolt, amelyet később valameny- nyi KGST-ország legfelsőbb vezetése ugyancsak szükségesnek tartott. Ilyen módon a könyv megállapításaiból az a következtetés vonható le, hogy ha a szocialista országok kutatói koncepciózusán vizsgálják egy másik KGST-ország tevékenységének valamilyen szféráját, ez nemcsak a tájékozódást, a tapasztalatcserét segíti elő, hanem módot nyújt olyan elméleti és politikai, gazdaságpolitikai következtetések levonására is, amelyek a szocialista közösség egészének hasznára válhatnak. Pintér Irina 142
