Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Hajdók Lajos: Anatolij Pavlovics Butenko: A szocializmus mint világrendszer
más közti gazdasági kapcsolatok, képzeik ezért fejlődésének törvényszerűségeit nem a szocializmus mint társadalmi rendszer, hanem elsősorban mint világrendszer fejlődési törvényei határozzák meg. A szerző rámutat arra, hogy nem állták ki az idő próbáját azok az egyes korábbi - a világszocializmus szerkezetére és a szocialista országok kölcsönös kapcsolataira vonatkozó - leegyszerűsített elképzelések, amelyek kizárták az államközi konfliktusok lehetőségét a szocialista világban. A „reális szocializmus” fogalmának megjelenését - némileg leegyszerűsítve - azzal indokolja, hogy a világon létező valamennyi társadalmi berendezkedési formából ki kellett választani a valóban szocialistákat s mindazt, ami a reálisan létező szocializmus világához tartozik. Butenko foglalkozik a szocializmus építése során esetlegesen előforduló torzulások kérdésével, rámutatva, hogy szerinte mindenfajta torzulás „a szocializmus természetétől idegen jelenség . . . Lényege az, hogy a társadalmi élet bizonyos területei funkcionálásának és fejlődésének valóban szocialista alapjait és mechanizmusait más alapokkal és mechanizmusokkal cserélik fel . . .” (89-90. 1.) A szerző törekszik a világszocializmus, a szocialista világrendszer fogalmának tisztázására, de a szocialista közösség pontos definíciójával adós marad. A világszocializmus fogalomkörébe tartozónak tekinti a szocialista országokat, a szocialista orientációjú országok szocialista vívmányait és a szocializmust mint eszmei-politikai mozgalmat (96. 1.), míg szocialista világ- rendszeren az összes szocialista ország társadalmi-gazdasági közösségét érti. (98. 1.) A szerző a szocialista világrendszer fejlődésének ellentmondásaival foglalkozva kifejti, hogy tanulmányozásuk nagyon fontos a szocialista világrendszer fejlődési távlatainak megértése szempontjából. Butenko hangsúlyozza, hogy a szocialista világrendszer fejlődése természetszerűleg a belső ellentmondások megoldásán keresztül valósul meg. Az ellentmondások tagadása kárt okoz a szocialista világrendszer időszerű fejlődési problémái tanulmányozásának, és elzárja az utat a felmerülő ellentmondások sikeres megoldása előtt. Az ellentmondások egy része immanens, a világszocializmus történelmi fejlődéséből fakadó, míg más részük a szocializmustól idegen társadalmi erők hatása következtében keletkezik. Sok marxista szerző a szocialista világrend- szer alapvető ellentmondását a gazdaságilag viszonylag fejlett és a nem fejlett szocialista országok közötti különbségekben látja. Butenko azonban a szocialista világrendszer alapvető ellentmondásának azt tekinti, hogy míg egyfelől nő a nagyipari termelőerők, a termelési folyamat, az egész társadalmi élet nemzetköziesedése, addig másfelől megmarad a gazdaság és az egész társadalmi élet nemzetállamokba való szerveződése. A szerző hangsúlyozza, hogy a szocialista világrendszernek az általa felvázolt alapvető ellentmondása nem antagonisztikus jellegű, s elismeri, hogy ennek megoldása nem napjaink vagy a közeljövő feladata. A szocialista országok belső helyzetét elemezve Butenko megállapítja, hogy elvi jelentőségű nézeteltérések csupán ott és akkor jöhetnek létre, ahol és amikor egyes pártok és országok vezetése letér a marxista-leninista álláspontról, enged az osztályidegen erők nyomásának, a nacionalizmus útjára lép. „Az osztályidegen erők tartós befolyása következtében, a kispolgáriasság, a nacionalizmus és az egoizmus hatására egyes szocialista országok vezető körei nemcsak belpolitikájukban, hanem a külpolitikájukban is eltérhetnek a többi országgal egyeztetett irányvonaltól, belekezdhetnek saját »külön irányvonaluk«, saját »külön politikai vonaluk« megvalósításába, ami aláássa a szocialista országok egységét, gyengíti azok közös, előrelendítő hatását a világforradalmi folyamatra” — írja. (122. 1.) A következő fejezetben a szerző a szocialista világrendszer fejlődésének törvényszerűségeit tárgyalja. A szocialista világrendszerben törvényszerűen két történelmi tendencia hat - állapítja meg a nemzeti gazdaság, államiság és kultúra fejlődésének, valamint a szocialista országok együttműködése fejlesztésének, kölcsönös kapcsolatai erősítésének a tendenciája. A szerző idézi az SZKP XXVI. kongresz- szusának megállapítását, mely szerint a szocialista országok együttműködésének erősítése, kapcsolataik bővítésének és mélyülésének folyamata a jelenlegi feltételek között nem tünteti el a szocialista országok nemzeti specifikumait, történelmi sajátosságait. Társadalmi életük, gazdaságszervezésük különböző formáiban a szocializmus építése módozatainak és módszereinek gazdagságát kell látni. 138
