Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

ma nyíltan uralja az amerikai politikát, a hatvanas évek közepén, pontosabban 1964-ben, Barry Goldwater elnökjelöltségért folytatott kampánya során jelentkezett. Az amerikai politikai színtéren ekkor lépett föl először egy csoport, amely újjáélesztette a korábbi konzervatív gondolatkör három tételét:

a) A leglényegesebb gazdaságpolitikai jellegű, s azt hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a központi beavatkozások ellen, mert a szövetségi kormány kényszerítő módon avatkozik be az emberek mindennapi tevékenységébe megszorító jellegű szabályozókkal, elnyomó adókkal, s azzal az egyre erősödő tendenciával, hogy a szövetségi bíróságon keresztül diktáljon törvényeket a közösségnek.

b) A második tétel kifejezetten külpolitikai irányultságú; megfogalmazása szerint a totalitarizmusnak, bármely köntösben jelentkezzék is, minden erővel ellent kell állni. A tétel hirdetőinek — kirívó példaként vezéralakjuk, Goldwater — szemében ez kifejezetten a Szovjetunió elleni kemény politikára való felhívás.

c) Végül a harmadik a leginkább morális-ideologikus természetű: a hagyományos amerikai értékek - a szabadság és embertársaink megfelelő tiszteletben tartása (általában korábban liberális-alkotmányos elkötelezettségnek nevezett) értékei - védelmét, illetve biztosítását az Istenben való hitnek kell alátámasztania.

1964-ben ez a konzervatív álláspont még megelőzte a korát, döntően azért, mert az amerikai gazdasági életben a korábbi kapitalista jellegű, keynesiánus szabályozók még többé-kevésbé megfelelően működtek, s az erre alapozott johnsoni társadalomeszmény hatott az emberekre. Goldwater kampánya azonban számos olyan konzervatív politikus karrierjének bölcsője volt, aki később sikeres szenátor, kormányzó, s egy esetben sikeres, másodszor is megválasztott elnök lett9 - ez utóbbi maga Ronald Reagan.

A neokonzervatív eszméket 1980-ra „érte utol” a politikai élet. E másfél évtizedig tartó folyamat során a politikai életben önállóan először 1966-ban fellépő Reagan egyre több konzervatív ideológiájú csoport és gondolati-elméleti központ segítségére támaszkodhatott. A hatvanas években gyakorlatilag a liberális akadémiai körök uralták a szellemi-tudományos életet; Reagan akkor csak két intézmény, a kaliforniai Stanford Egyetem területén működő Hoover Institution és a fővárosban, Washingtonban működő American Enterprise Institute gondolattankjaira támaszkodhatott. Később egyre több neves, konzervatív beállítottságú intézmény segítette a konzervatív politikai trend előretörését (legismertebbjeik a Washington melletti Georgetown Center for International Studies; a Virginia állambeli Institute for American Strategy; a New York University; valamint az ugyancsak washingtoni Heritage Foundation).10

A neokonzervatív trend politikai sikerét a közgazdasági és a politikatudományi életben már számos kutatás készítette elő. A konzervatív közgazdasági irányzat háború utáni első fellépése az ún. osztrák iskolához kapcsolódik (mely legnevesebb emigráns képviselői: Ludwig von Mises, Friedrich Hayek és Wilhelm Röpke származási helyéről kapta nevét). Ebből az iskolából hozta létre Leonard Read a New York állambeli Irvington-on-Hudson-ban a Gazdasági Oktatás Alaiz