Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében

pítványát (Foundation for Economic Education), amelyhez például Milton Friedman is, a későbbi chicagói iskola egyik legismertebb, Nobel-díjas neokonzervatív közgazdásza kapcsolódott. Az egyre növekvő központi szabályozás ellen, a szabadkereskedelmi és a klasszikus monetáris politika mellett föllépő közgazdasági elméletek a keynesiánus szabályozás egyre inkább látható csődjével egyidejűleg kerültek előtérbe, hogy majd Reagan elnök hivatalos gazdaságpolitikájának rangjára emelkedjenek.

A politikatudományban a neokonzervatív irányzat legnagyobb hatású elméleti megfogalmazása Robert Nozick harvardi professzor nevéhez fűződik.11 Azóta szinte divattémává nőtt a konzervativizmus politikai elemzése, amelynek során egyre több elméleti tétele került be a közgondolkodásba és a politikai érvek tárházába.

y\ gazdasági szerkezetváltás következményei

A második világháború után elterjedt makroökonómiai szabályozók - az infláció, illetve munkanélküliség ellen és a gazdasági növekedés serkentésére hozott, anti- ciklikus keynesi ihletésű megoldások - működési hibái, illetve kudarcai végső soron a fejlett tőkés országokban (az Egyesült Államokban, Kanadában és Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban) kibontakozó gazdasági szerkezetváltás következményei, illetve velejárói. Ennek a szakaszváltásnak a jellemzésével ma már jelentős irodalom foglalkozik. Itt elegendő néhány olyan vonására utalni, amely különösen hozzájárul a reagani politika több, feszítő ellentmondásához. Ezek legfontosabbika talán az, hogy

1. a nemzetgazdaság számos területét már nem a piaci szabályozók irányítják,

2. a gazdasági növekedésnek egyre kevésbé az ipar a fő hajtóereje, s az új szakaszban megnő a szolgáltató szektor aránya.

3. A két említett vonás közösen jelenik meg a közszolgáltatási (public service) szektor szerepének fokozatos felerősödésében, majd működési optimumának túlhaladásában. (A közszolgáltatási szektor részaránya a fejlett tőkés országok közül egyébként nem is az Egyesült Államokban a legmagasabb, Nagy-Britanniában, Svédországban, Dániában vagy Hollandiában a nemzeti termék értékének durván a felét teszi ki, míg az Egyesült Államokban csupán mintegy az x/4-ét.)

Ugyanakkor az elavult gazdasági szabályozók helyett nincsenek újak. A kollektív akciók és az állami foglalkoztatási politika következtében nem, vagy csak korlátozottan érvényesülhetnek azok a piaci szabályozó erők, amelyek képesek volnának lenyomni a munkafolyamat költségeit, illetve a béreket, s - részben ez okból is - az inflációt egyre nehezebb kordában tartani. Lelassult a növekedés, s a fejlett tőkés országokban ezzel egyidejűleg - a korábban uralkodó közgazda*3