Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - SZEMLE - Valki László: A defenzív védelem koncepciója
6. Új helyzetet, minőségi változást eredményezett a haditechnikában a „harmadik ipari forradalom”, azaz a mikroelektronikában és az adatfeldolgozásban bekövetkezett ugrásszerű fejlődés. A defenzív védelem eszméjének meghirdetői szerint ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy olyan új fegyverfajták jöttek létre, amelyek alapvetően megváltoztatták a támadó és a védekező fél helyzetét egy fegyveres konfliktusban. A nagy találati pontosságú, irányított tüzérségi rakéták például nagymértékben megnövelték a védekező esélyeit arra, hogy a támadó páncélosokat és más nehézfegyvereket kellő időben megsemmisítse. A legmodernebb, a nyugati szóhasználatban „intelligens” aknáknak nevezett szerkezetek olyan érzékenységű szenzorokkal rendelkeznek, amelyek 15 ezer m2 kiterjedésű területen minden mozgást észlelnek, és működésbe hozzák az aknák gyújtószerkezetét. Készítettek olyan aknákat is, amelyek alacsonyan támadó légi célok ellen vethetők be; ezek az aknák a földön elhelyezve észlelik a felettük szálló helikoptereket és felrobbanva megsemmisítik őket. Ezáltal az aknákkal betelepített övezetben a védekező fél arra készteti a helikoptereket, hogy 500 méternél magasabban repüljenek, így viszont ideális célpontot nyújtanak az irányított légvédelmi rakétáknak. Növekedtek az ellenséges hadmozdulatok felderítésének lehetőségei is. A határövezetekben elhelyezett érzékelők pontosan tájékoztatnak arról, hogy a támadó milyen irányból, milyen erőkkel közeledik. Az érzékelők által jelzett információkat nagy adatfeldolgozó képességgel rendelkező számítógépekbe táplálják, amelyek összegzik és értékelik azokat, majd segítséget nyújtanak a megfelelő védekező manőverek gyors megtervezéséhez, irányításához és végrehajtásához is. Mindez strukturális változást idéz elő a támadó és a védekező helyzetében. A támadó eddig elvileg azzal az előnnyel rendelkezett, hogy térben és időben meg tudta határozni az ütközet, sőt a háború lefolyását. Meglephette az ellenfelet, koncentrálhatta az erőit, ott támadhatott, ahol az számára a legkedvezőbb volt. Hátrányos helyzetben csupán amiatt volt, hogy hadműveleteit kénytelen volt idegen területen folytatni, ezt viszont sok tekintetben ellensúlyozta e területek egyre jobb felderíthetősége. A védekező félnek ugyanakkor jelentős pozícióbeli hátrányokat kellett leküzdenie, mivel saját fegyveres erőit mindig a támadó fél hadműveleteinek megfelelően kellett mozgatnia, koncentrálnia. Ráadásul e fegyveres erők többségét általában a nehéz páncélos harcjárművek tették ki, annak a hagyományos felfogásnak az alapján, hogy páncélosok elleni védekezésre a páncélosok a legalkalmasabbak. Az ebből fakadó hátrányok mellett jelentéktelenné vált az az előny, hogy a védekező fél számára ismert terepen harcolt. A defenzív védelem koncepciójának kidolgozói szerint azonban a modern mikroelektronikán alapuló fegyverek megjelenése feleslegessé teszi ezeket az igen kockázatos és gyakran nehezen végrehajtható páncélosmozgatásokat, mivel a páncéltörő rakéták indítóberendezéseit és a különböző aknákat a határok mentén állandó helyre lehet telepíteni. A védekező fél már nagy távolságból képes felderíteni a támadó alakulatokat, és az említett eszközökkel könnyen és megbízhatóan 104
