Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - SZEMLE - Valki László: A defenzív védelem koncepciója
meg tudja semmisíteni őket. Mindezek következtében egyszerre csökkennek a támadó fél strukturális előnyei és a védekező fél strukturális hátrányai. Az idézett békekutatók szerint ma már korántsem olyan kedvezőtlen a védekező fél pozíciója, mint a „harmadik ipari forradalom” beköszönte előtt. A defenzív védelem övezetei Az előzőkben említett tényezőkből kiindulva, a nyugatnémet békekutatók olyan hatékony védelmi rendszer kiépítését javasolják a NATO-nak, amely képes lenne feltartóztatni egy hagyományos fegyveres erőkkel indított bármilyen támadást, ugyanakkor pedig nem jelentene semmiféle fenyegetést a Varsói Szerződés országai számára. Jelentős politikai-katonai előnnyel járna - állítják -, ha az Északatlanti Szövetségben az offenzív védelem koncepcióját a defenzív védelmével váltanák fel. E koncepció mindenekelőtt arra a tételre épül, hogy nem szabad az ellenségnek célpontot nyújtani. Nem alakítanának tehát ki jelentősebb csapatösszevonásokat, mert azok könnyen felismerhetők és megsemmisíthetők. Nem alkotnának frontvonalakat, Maginot-vonal típusú védelmi rendszereket, mert azok egy „Blitzkrieg” során áttörhetők. E helyett az alábbi négy védelmi övezetet hoznák létre a két katonai szövetséget egymástól elválasztó határ mentén.9 1. „Tű^öve^et”. Közvetlenül a határ mentén, mintegy 5 kilométeres sávban óriási tűzerőt képviselő fegyvereket helyeznének el, így páncéltörő rakétákat, „intelligens” aknákat, alacsonyan támadó légi célok ellen bevethető aknákat stb. Ebben az övezetben egyáltalán nem állomásoznának katonák; az említett fegyverek vagy teljesen automatikusan működnének, vagy nagyobb távolságból lennének irányíthatók. Nagy tűzerejűk és találati pontosságuk következtében képesek lennének már e területen felmorzsolni a támadó erők jelentős részét. 2. „Csapdaöve^et”. Ebben a mintegy 25-50 kilométeres zónában jól álcázott lövegekből, sorozatvetőkből a támadókat szintén rendkívül erős tűz alá vennék; ellenük nagy mennyiségű irányított páncéltörő rakétát indítanának, valamint olyan önirányító aknákat, amelyek képesek felderíteni és eltalálni a behatoló páncélos harcjárműveket, míg a támadó vadászrepülőgépek ellen nagy találati pontosságú légvédelmi rakétákat vetnének be. Ebben az övezetben már katonák is állomásoznának, négyzetkilométerenként azonban mindössze hármas-négyes csoportokban. Mindig ugyanazon a területen tartózkodnának, minden bokrot ismernének a környéken. Ezek a kis egységek beásnák magukat a földbe, így semmiféle célpontot sem nyújtanának, ugyanakkor képesek lennének áttekinteni a terepet, és irányítani az általuk kezelt fegyvereket. A behatoló ellenségről az első két övezetben a sűrűn elhelyezett érzékelőktől pontos információkat kapnának, a beérkező adatokat nagy feldolgozóképességű számítógépek elemeznék. Az állásaikhoz közelebb kerülő harcjárműveket optikai eszközökkel is képesek lennének észlelni. 105
