Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Ágh Attila: K.B.Lall: Küzdelem a változásért
a nemzetközi gazdasági és politikai viszonyok átalakításában, a fejlődés globális feltételeinek létrehozásában is. A szerzőt - amint saját előszavából kitűnik - végső soron az késztette könyvének megírására, hogy véleménye szerint India szerepvállalása a világban a hetvenes évek végén lecsökkent, a nehrui eszmék e vonatkozásban háttérbe szorultak. Könyvének megjelentetésével Lali új lendületet akart adni az India aktív nemzetközi szerepéért küzdő erőknek. A diplomáciai szolgálatból való visszavonulása után megszervezte az Indian Council for Research on International Economic Relations elnevezésű kutatóközpontot Delhiben, amelynek vezetője lett. Lali irányítása alatt ez a kutatóközpont azóta több tanácskozást tartott a vezető indiai társadalomtudósok, politikusok és újságírók részvételével India szerepvállalásáról a világban, az Észak-Dél párbeszéd tükrében. A tanácskozások sorozatából kiemelkedik az 1979 októberében a Politics of International Economic Relations címen és az 1980 júliusában North-South Dialogue címen megrendezett konferencia, amelyek anyagát 1981- ben, illetve 1982-ben könyv formájában is kiadták. így a nyolcvanas évek elején Indiában a fejlődéstudományok globális összefüggései igen világosan vázolódnak fel, s amint Lali könyvének címe is jelzi, igen tudatosan keresik a struktúraváltás lehetőségeit is mind nemzeti, mind pedig nemzetközi vonatkozásban. Ha Lali könyvének jelentősége csak abban állna, hogy felhívná India figyelmét a globális rendszer változására és a strukturális alkalmazkodás szükségességére a nyolcvanas években, már akkor is igen fontos műnek kellene minősítenünk, hiszen India a harmadik világ egyik kulcsországa. Ennél azonban jóval többről van szó, hiszen a szerző a hatvanas évek elejétől India egyik vezető diplomatája volt. K. B. Lali két ízben is Indiának az Európai Közösségnél akkreditált nagykövete volt, s egyben India állandó képviselője a GATT- nál és az UNCTAD-nál (1962-1966 és 1973- 1977 között). Kimagasló szerepet játszott a harmadik világgal foglalkozó nemzetközi szervezetek munkájának kialakításában, és igen fontos pozíciókat töltött be, például a 77-ek csoportjának első elnöke volt, azaz igen aktív szerepet játszott annak megalakításában 1964-ben, majd 1967-ben a GATT elnöke lett. 1983-ban megjelent kötete tehát egyben történelmi dokumentum is, a nemzetközi gazdasági viszonyok fejlődését a hatvanas évek elejétől saját személyes tapasztalatai alapján kíséri végig. A könyv fejezeteit korábbi írásaiból és hozzászólásaiból alakította ki, s a nyolcvanas évek elejének újonnan kidolgozott elemzésével zárta a történelmi ívet, három évtized áttekintését. India nyitása a nemzetközi politikában nemcsak nagyságából, hanem a fejlesztés nemzetközi feltételei felismeréséből is következett, mivel India a belső fejlődés megindulásához nagymértékben rászorult a külső források igénybevételére. A „fejlesztési ügyek inter- nacionalizálása” India számára tehát kezdettől fogva belső szükséglet is volt, de egyúttal alapvető felismerés is, hogy nem elegendő a dekolonizáció végigvitele, azaz a politikai függetlenség, hanem elkerülhetetlen a külső gazdasági feltételek megváltoztatása, mondhatnánk a gazdasági világrend átalakítása is ahhoz, hogy a belső fejlesztési programok ne akadjanak el. Az indiai kormány kezdettől fogva igen aktívan vett részt a GATT munkájában, és 1954-1955-ben az alapszabályok módosításával elérte, hogy a nyugati országok által szorgalmazott szabadkereskedelem ne hiúsíthassa eleve meg a fejlődő országok iparosítási törekvéseit. A revideált megállapodás elismerte a fejlődő országok jogát az import- korlátozásokra a hosszú távú fejlesztési programok végrehajtásához. India 1956-ban induló második ötéves tervében ugyanis az iparosításra került a hangsúly, s a továbbiakban alapvetően ez az iparosítási törekvés szabta meg India nemzetközi gazdasági diplomáciáját. 1957-től kezdve szinte napjainkig a saját ipara kiépítését támogatva, India rendkívül erőteljes importkorlátozó politikát folytatott, amelyet a fizetési mérleg egyensúlyban tartásához is szükségesnek tartottak. India ugyanakkor nagyon tudatosan hangsúlyozta a fejlődő országok közös érdekeit is a nemzetközi gazdasági fórumokon, és a legjelentősebb kezdeményezője volt - már Nehru életében - a Dél-Dél együttműködésnek, egész sorát kötötte meg a kétoldalú egyezményeknek. A fejlesztési politika internacionalizálásában K. B. Lali is aktívan részt vett mint az indiai gazdasági élet egyik irányítója. India — néhány latin-amerikai országgal együtt - az ötvenes években egy lépéssel megelőzte a többi fejlődő országot. Már az ötvenes években olyan világgazdasági problémákat vetett fel, amelyek másutt csak a hatvanas években kerültek napirendre. A hatvanas évek elején vette kezdetét az ENSZ által kidolgozott első fejlesztési évtized, amelynek 144
