Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Ágh Attila: K.B.Lall: Küzdelem a változásért
megindításához India is nagymértékben hozzájárult gazdasági diplomáciája révén, s nem utolsósorban saját fejlesztési politikájának példamutatásával. A hatvanas években a korábbinál nagyobb lehetőség nyílt a gazdasági diplomáciára, igen erős volt még a harmadik világ politikai szolidaritása is, s az el nem kötelezett mozgalom politikai ereje is azt a reményt hordozta magában, hogy ez az erő - az ENSZ támogatásával - gazdasági átalakulássá konvertálható. Ekkor jöttek létre azok a nemzetközi szervezetek és intézmények, amelyek a harmadik világ képviseletére vállalkoztak, s Lali maga is nagy szerepet játszott megalakításukban. Mivel a fejlődő országok nem nagyon biztak abban, hogy a GATT keretei között megoldhatják a problémáikat, szélesebb szervezeti kereteket kívántak teremteni. így került sor egy 3z tagú előkészítő bizottság felállítására Raul Prebisch elnökletével, amely az UNCTAD első ülésszakához vezetett 1964 márciusában. Ezen Lali vezetésével létrehozták a 77-ek csoportját is a harmadik világ érdekképviseletére. A könyv első fejezetei ezt az időszakot elevenítik fel a szerző tevékenysége alapján és a nemzetközi szervezetekben tartott beszédein keresztül. A hatvanas évek második felében a 77-ek csoportjának jelentősége nagyon megnőtt, mivel az el nem kötelezett mozgalom 1964 és 1970 között nem tartott csúcsértekezletet, így a 77-ek csoportja vált a közös akciók legfontosabb fórumává. Lali elnöksége idején, 1967-től a GATT megkezdte a kapcsolatok kiépítését az UNCTAD-dal, csökkent a két intézmény közötti feszültség, amelynek eredményei meg is mutatkoztak az UNCTAD II., Delhiben tartott ülésszakán 1968-ban. A hatvanas évek végétől azonban egyre jobban kitűnt az is, hogy a fejlett tőkés országok vonakodnak a gazdasági világrend javasolt átalakítását megkezdeni, és az erőforrások globális felhasználásának szükségességét nemzetközi szinten egyeztetni. 1969-ben ugyan a Pearson kanadai miniszterelnök vezetése alatt működő nemzetközi bizottság a Partners in Development című jelentésében hangsúlyosan megismételte az UNCTAD ajánlásait, de lényeges előrelépés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításában nem történt, bár a harmadik világ számos képviselője nagy diplomáciai erőfeszítéseket tett a vezető nyugati államférfiak meggyőzésére. A világgazdaság a hatvanas évek végétől mégis jelentősen megváltozott a harmadik világ vonatkozásában, nevezetesen megkezdődött a fejlődő országok gyors polarizációja, s a rendkívül nagy mértékben bővülő világkereskedelem lehetőségeit számos latin-amerikai és távolkeleti ország kihasználta az exportorientált iparosítási modell kiépítésére. A hetvenes évek elején számos más fejlődő országhoz hasonlóan India nem tudta követni ezt az utat, s nagyon markáns eltérés jelentkezett belső fejlődése és exportjának fokozódása között. A hatvanas évek második felét a fizetési mérleg súlyos problémái és az élelmezési válság terhelték, s mire India kilábalt a nehézségekből a hetvenes évek elején, akkor már az olajárrobbanás sújtotta mint olajimportáló országot. Mindenesetre a szerző is úgy látja, hogy India a hetvenes években, különösen az évtized második felében túlságosan el volt foglalva belső problémáival ahhoz, hogy aktív nemzetközi gazdasági és politikai szerepet játszhasson. Ez semmiképpen sem jelentett passzivitást, csak a feltárulkozó lehetőségek elégtelen kihasználását. Márpedig Lali azon kevés vezető indiai személyiség közé tartozott, akik ezt közvetlenül átélték. O volt például az, aki az ENSZ közgyűlésén kifejezte India nevében a harmadik világ elégedetlenségét az első fejlesztési évtized eredményeivel, és segített megfogalmazni a második fejlesztési évtized stratégiáját a hetvenes évek elején. A hetvenes évek elejének felfokozott optimizmusa közismert. 1971 júniusában az UNIDO (United Nations Industrial Development Organisation) első ülését tartotta Bécs- ben, 1972 tavaszán az UNCTAD (III.) San- tiagóban, s ezek a találkozók vezettek az új gazdasági világrend követelésének megfogalmazásához, amelyet 1974. május elsején fogadott el az ENSZ közgyűlése. Az UNIDO II. ülésén Limában, 1975. március 26-án elfogadták az igen ambiciózus, 2000-ig előretekintő limai nyilatkozatot a harmadik világ ipari termelésének jelentős növeléséről. Folytathatnánk még a nagyratörő programok és a létrejövő szervezetek felsorolását: 1974 novemberében az UNCTAD kormányközi bizottságot hozott létre a legkevésbé fejlett fejlődő országok gazdasági problémáinak vizsgálatára, 1977 februárjában nagyot lépett előre a Dél- Dél együttműködés is az ECDC-(Economic Cooperation among Developing Countries) bizottság első ülésszakával Genfben. Hosszú évekig úgy tűnt, hogy a világgazdasági válság, a fokozódó nehézségek a fejlődő országokban inkább katalizátorai, semmint fékjei 145
