Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Réti György: N. K. Arbatova: Olaszország külpolitikája
sége, a nemzetközi szociáldemokrácia törekvései. A tanulmány jelzi az izraeli Munkapárt helyzetének változását a Szocialista Internacionáléban, továbbá a szociáldemokraták dialógusra törekvését a mérsékelt arab országokkal és mozgalmakkal. Kreisky felismerte és képviselte azt az álláspontot, hogy a palesztin kérdés megoldása központi jelentőségű a közel- keleti rendezésben. Az osztrák külpolitika saját lépéseit ezek a jelzett rendező elvek szabták meg. A kötet befejezésül Paul Lendvai „A »Kreisky-effektus« és a nemzetközi tömegkommunikáció” című írását közli. Ebben nemcsak a nemzetközi publicitás politikai értékéről és Kreisky személyes hatásáról olvashatunk, hanem a közvélemény rangjáról is a külpolitika megítélésében, és a külpolitika helyiértékének kedvező változásáról az osztrák politikai közvéleményben. Összegezve megállapítható, hogy a tanulmánykötet sokrétűen, érdekes írásokkal bizonyítja, hogy az osztrák külpolitika a globális interdependencia tényéhez illeszkedve megtalálta az adekvát szerepet egy semleges kis állam számára a mai világban. A szerzők első kézből származó információkkal is hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismerjük a Kreisky-kor- szak külpolitikájának szándékait, motívumait és eredményeit. Rath matiné Túrj Mária N. K. ARBATOVA: Olaszország külpolitikája (Vnyesnyaja politika Italii) Nauka, Moszkva, 1984. 222 1. Az 1980-as években megnövekedett az olasz külpolitika aktivitása és vele párhuzamosan az érdeklődés is iránta. Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt három évben a szovjet politikai irodalomban három mű jelent meg a témáról. L. Jugov könyve („Olaszország - aggodalmak és remények”) az olasz külpolitika fő irányait mutatja be, P. Váresz műve („Róma -Washington”) az olasz-amerikai kapcsolatokkal foglalkozik, Nagyezsda Arbatova könyve pedig elsősorban az olasz külpolitika kidolgozásának és megvalósításának folyamatát vizsgálja.* A könyv első fejezete bemutatja az olasz külpolitika kialakulásának és megvalósulásának társadalmi-politikai környezetét. Kiemeli azt, hogy Itália osztályhelyzetét a burzsoázia és a proletariátus különböző köztes és középrétegekből való feltöltődése jellemzi, a parasztság létszámának gyors csökkenése mellett. (7. 1.) Az olasz külpolitika formálásában meghatározó szerepet játszó uralkodó körök nem egységesek, ezért a külpolitikai irányvonal a különböző irányzatok harcának és kompromisszumának eredményeként formálódik. Erre a folyamatra befolyást gyakorolnak a munkásosztály és a baloldali erők politikai, szakmai és réteg- szervezetei is, különösen a fejlett tőkés világ legerősebb kommunista pártja, az Olasz Kommunista Párt (OKP). A szerző részletesen elemzi az egyes pártok szerepét az olasz politikai életben és a külpolitika formálásában, valamint az egymással szemben álló és a szövetséges pártok közötti nagyon bonyolult pártközi viszonyokat. Rámutat a Keresztény- demokrata Párt (KDP) négy évtizedes politikai hegemóniája fokozatos eróziójának okaira. A könyv röviden ismerteti az OKP hagyományait, és összeveti azt jelenlegi álláspontjával. A szerző az OKP jelenlegi fő problémájának azt tartja, „hogyan lehet jelentős veszteségek nélkül átlépni az ellenzéki és a kormánypártot elválasztó határt, mikor és milyen körülmények között szabad vállalni a kormányzati fele* Jugov könyvéről a Nemzetközi Szemle 1981. 3. száma, Váreszéről a Külpolitika 1984. 2. száma közölt recenziót. 145
