Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Erich Bielka - Peter Jankowitsch - Hans Thalberg (szerk.): A Kreisky-korszak. Az osztrák külpolitika súlypontjai
tokát tekinti át, ahol időben a legkésőbb került sor a megoldatlan problémák kiküszöbölésére. Ausztria számára az ENSZ-tagságnak sajátos értéke van, mert az aktív semleges- ségi politika fontos színhelyének tartja az ENSZ-t és szervezeteit. A nemzetközi együttműködésben való aktív részvétele azt is előmozdítja, hogy más országok respektálják a semlegességét. Kurt Waldheim írt tanulmányt Ausztria ENSZ-beli tevékenységéről. A semleges státusz nemcsak összeegyeztethető az ENSZ-tagság- gal, hanem pozitív következményei is vannak. Waldheim felsorolja a semleges ENSZ-tagállamok (Ausztria, Svédország, Finnország) jószolgálati tevékenységét, a dekolonizáció és az emberi jogok melletti kiállásukat, az ENSZ egyetemességét képviselő álláspontjukat, a leszerelést szorgalmazó állásfoglalásaikat, a fejlődő országokkal való kapcsolataik fejlesztését. Az ENSZ az egyes államok saját problémáinak megoldását is előmozdíthatja; Waldheim erre Dél-Tirolt hozza példaként. Ügy ítéli meg, hogy az ENSZ bekapcsolódásával jelentős előrelépés történt: Ausztria és Olaszország elhúzódó viszályát tárgyalásokkal lehetett rendezni. „Ausztria és a harmadik világ - az osztrák külpolitika új fejezete” - ezzel a címmel írt tanulmányt a kötetbe Peter Janko- ívitsch, aki Bruno Kreisky egyik legközelebbi munkatársaként maga is fontos szerepet vállalt Ausztria és a harmadik világ párbeszédének megkezdésében. Az osztrák külpolitikának ez a nyitása szorosan összekapcsolódott Kreisky személyével, pontosabban Kreiskynek a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban betöltött funkcióival és pártja szociáldemokrata cél- és értékrendszerével. Ausztria az ötvenes évek végén kezdte meg a visszatérést a világpolitikába. Kreisky már 1960- ban megfogalmazta Észak és Dél gazdasági egymásrautaltságát, felvetette az — azóta is sokat idézett és vitatott - új Marshall-terv gondolatát. A fejlesztési segélyek, az erőforrástranszfer olyan kooperatív elemeket vihetnek a gazdasági együttműködésbe, amelyek túlmutatnak a gazdaságon, és politikai dimenziókat is ölthetnek. A harmadik világ politikai dimenzióját kérdésként ragadja meg: a fejlődő országok melyik világpolitikai rendszerbe integrálódnak? Jankowitsch rámutat: a fejlesztési segélyek egyúttal hozzájárulhatnak a fejlődő országokban már régóta szükséges gazdasági és társadalmi változásokon, és olyan politikai eszmék fenntartásához és terjesztéséhez, amelyeket a semleges Ausztria a maga értékrendje szerint is kívánatosnak tart. A hetvenes évek elejétől Ausztria a nyugati ipari országoknak azon köréhez tartozik, amelyek törekednek a fejlődő világ jogos igényeinek és kívánságainak kielégítésére, a világgazdaság strukturális igazságtalanságainak csökkentésére, hogy egyúttal elhárítsák egy nemzetközi szintű „új osztályharc” kibontakozását. Az el nem kötelezett országok nagy csoportjával Ausztriának sokrétű, jó kapcsolatai vannak (mint semleges nyugati állam vendégként vesz részt a konferenciákon), és a fejlődő országok érdekében tett kezdeményezéseivel elismerést és bizalmat vívott ki. Az osztrák külpolitika az európai enyhülés és az Európán kívüli térségek feszültségeinek csökkentése között szoros összefüggést lát. Ez a legfőbb mozgatója annak az aktivitásnak, amit az osztrák külpolitika a Közel-Kelet vonatkozásában kifejt. Hans Thalberg „A közel-keleti politika” című tanulmánya történeti összefüggéseket figyelembe véve tekinti át a közel-keleti problematikát, valamint a hatvanas évek elejétől az osztrák külpolitika értékeléseit és reagálását. Elhatárolódva a publicisztikai ábrázolások napi aktualitásaitól és a Kreisky személyéhez kötött látványos lépések bemutatásától, Thalberg a közel-keleti térséggel kapcsolatos aktivitást belehelyezi az osztrák külpolitika egészébe. Kimutatja továbbá azokat a sajátos szociáldemokrata hagyományokat, amelyeknek forrása részben Kreisky személye, de legalább annyira a Szocialista Internacionáléban végzett tevékeny144
