Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról

ve, hogy a szocialista országok gazdasági integrációja maga után vonja, sőt feltételezi a kultúrák integrációját is, az alap és a felépítmény összhangjának megfelelően. Ez a megállapítás két elméleti tételre épül fel. Egyrészt direkt és szigorú determináltságot tételez fel alap és felépítmény között, másrészt a kultúrát kizárólag felépítményi jellegűnek tekinti. A kultúra felépítményi jellegének cáfolatául elegendő a természettudományra hivatkozni: azt, hogy része a kultúrának, senki sem tagadja, s a tudomány termelőerővé válása napjainkban egyértelműen bizonyítja: a kultúra nem kizárólagosan felépítményi jellegű. Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy az integratív tendenciák éppen a kultúra nem felépítményi komponenseiben jelentkeznek. A szocialista országok kulturális együttműködésében elvileg még ideológiai téren lehetnének egységesedési folyamatok. A marxista-leninista elvi egység eddig is bizonyos realitás volt. A marxizmus- leninizmus a szocialista ideológiának bár központi és meghatározó összetevője, az ideológiai élet az egyes szocialista országokban összetett, többtényezős s a nemzeti sajátosságokkal is átitatott képződmény.

A kultúra összes egyéb komponenseiben nem lehet szó integrációról, hiszen az integráció lényege a szakosodás, a kooperáció, és ezek alapján egy minőségileg szintetikus új egész létrejötte. Márpedig könnyen belátható, hogy sem a közoktatásban, sem a művészi kultúrában, sem a befogadásban, sem a mindennapok érintkezési kultúrájában, sem a politikai kultúrában nem lehet „munkamegosztás” az egyes országok között. Másrészt egy egységes, integrációs szabvány szerinti kulturális fejlődés feltételezése a nemzeti-etnikai tényezők negligálását, a nyelvek, a hagyományok figyelmen kívül hagyását jelentené, uniformizálódást, végső fokon pedig a nemzeti kultúrák szegényebbé válását vonná maga után. Harmadrészt a kulturális integráció koncepciója a nemzeti-nemzetközi dialektikája megsértésének veszélyével járna. A szocialista országok belső helyzetének és együttműködésének konkrét történelmi elemzése nem a kulturális integráció irányába mutat, hanem a kulturális együttműködés jelenlegi keretei hatékonyabb kihasználásának, a nemzeti sajátosságok adaptív átadásának és átvételének, az így megvalósuló kölcsönös gazdagodásnak a követelményeit helyezi előtérbe.

A szocialista országok kulturális együttműködésének továbbfejlesztése az eszmei-ideológiai és az esztétikai érték arányainak pontosításától függ. Gyakori jelenség az esztétikai érték alábecsülése, a tematikai, ideológiai szempont merev elsőbbsége. A két világháború közötti magyar-orosz irodalmi kapcsolatok egyik jelentős tanulsága az volt, hogy a politikai-világnézeti jellegű ellenérzéseket a szovjet művek esztétikai értéke áttörhette. Az azonos eszmerendszerű szocialista közösségben más okból bár, de legalább ennyire fontos a minőség kérdése, a művészi megformáltság, a formai-stiláris erény, hiszen a témák, a szocialista építés tényei alapjában véve ismerősek, ezért a szocialista országok kulturális érintkezésében a művészi ábrázolás újdonsága, átütő ereje a meghatározó. Az esztétikai színvonal milyensége és a kulturális cserében játszott szerepe más szempontból is fontos a szocialista közösség kohéziós ereje szempontjából. Az enyhülési folya-