Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
A szocialista országok művészetében is megfigyelhető egy dialektikus viszony : két jellegzetes mozgástendencia különíthető el, a nacionalizálás és az in- ternacionalizálás. Az egyes nemzetek asszimilálják, magukba olvasztják azt, ami a nagy egészben érték: ez a nacionalizálás. Másrészt az emberiség számára átfogalmazzák azt az eszmei-érzületi magatartásbeli és formai vívmányt, amit a maguk külön történelmi útján ők vívtak ki: ez az internacionalizálás.14 „Ez a kettős irányú, kétfelől történő, egységesítő-közelítő mozgás vezet tehát véleményem szerint a nemzeti színeket, nemzeti sajátosságokat kiteljesítő, megszüntetve megőrző, de ugyanakkor új minőséget jelentő szocialista világkultúra kialakítása, az ún. internacionalizálódás felé.”15 A nacionalizálás az internacionalizálást hozza közel a nemzet életéhez, az internacionalizálás a szűkén nemzetit viszi előre a nemzetközi felé. A szocialista kulturális forradalom során a régi nemzeti jelleg sem marad érintetlen, az is átalakul, az örökölt nemzeti sajátosságok kiteljesednek. „Nemzeti önmegvalósítás folyik itt. A nemzet ugyanis a maga történelmileg kialakult sajátosságai közül a legjobbakat, a legértékesebbeket akarja továbbvinni, felkínálni a formálódó szocialista világkultúra számára.”16 A szocialista országok kulturális kölcsönhatásának néhány eleme A legújabb szocialista szakirodalom a szocialista országok kulturális együttműködése egyik fő új vonásának a kölcsönhatást, a kölcsönös gazdagodsást tekinti. A népi demokratikus országok kulturális életében a kezdeti szakaszban re nd kívül nagy jelentősége volt a Szovjetunió segítségnyújtásának, a szovjet kultúra példaadó hatásának. Ez országonként eltérő hosszúságú folyamat volt. E segítség következtében, de alapvetően az organikus belső kulturális fejlődés nyomán, a kulturális kapcsolatok egyre inkább ténylegesen kölcsönössé, kölcsönösen hatóvá váltak, s az egyes nemzeti kultúrák klasszikus tradíciói mellett a kortársi művek cseréjében is valós érintkezés, bizonyos fokú kölcsönös áramlás alakult ki. A kölcsönhatás azonban nem a maga absztrakt elméleti lebegésében létezik, hanem differenciáltan, országonként, művészeti áganként, alkotó személyiségenként eltérő intenzitással, egy- vagy kétirányúsággal, alkotáscentrikusan vagy alapvetően a befogadás közegében, két ország kulturális fejlődésével szinkronban (például Tolsztoj, Dosztojevszkij hatása magyar kortársaikra), de diakronikusan is (például Tolsztoj mai hatása a szocialista országokban). A diakronikus vizsgálatnál a hatás közvetítettségének olyan láncolata van, amely szinte lehetetlenné teszi annak kimutatását az alkotás folyamatában. A közönségbefogadás világosabban és pontosabban körvonalazható szociológiai mérésekkel. (Bár eddig ilyenre is kevés a példa.)17 A szocialista országok kulturális kölcsönhatása nemcsak a kapcsolatok in14
