Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
tenzitásától függ, hanem főként az adott ország belső kulturális fejlettségétől, kulturális potenciáljától. Minden nemzeti kultúrán belül, így a művészi kultúrán belül is differenciáltan fejlődnek az egyes összetevők. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a nemzeti kultúra elemeinek fejlettsége nem egyenlő nemzetközi érvényességükkel. Számos példa hozható erra a fejlődő országok kulturális életéből, hogy a nemzetközi színvonalon álló kulturális elem diszfunkcionális a hazai kulturális közegben, mert nem képes betölteni nemzeti hivatását. Napjainkban a hatáskutatás rendkívül kényes politikai, pszichológiai feladat, hiszen nacionalista hencegésre, a nemzeti kishitűség elmélyítésére vagy a nemzeti múlt meghamisítására egyaránt alkalmas. Még nem érkezett el az idő nemzetközi téren arra, hogy ezeket az etnopszichológiai tényezőket konstruktív módon be lehetett volna építeni a hatáskutatásba, a megismerés pártosságának elvébe. Tehát az egyes szocialista országok befogadói igénye és nemzetközi befogadásra alkalmas kulturális kínálata közötti különbségek determinálják a hatáskölcsönhatás mechanizmusát. Kölcsönös gazdagodásról véleményem szerint csak akkor beszélhetünk, ha az érintkező nemzeti kulturális értékrendeket összekap- csolhatóvá lehet tenni, az igényeket és a kínálatot közelíteni lehet. Ilyen, az optimálishoz tendáló összekapcsolás sikerült a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok néhány területén (például a könyvkiadásban), a hetvenes években. A szocialista nemzetközi kulturális együttműködés következtében nemcsak a népek közötti megértés erősödhet, hanem megnő a lehetősége a saját nemzetkép jobb megismerésének, az önmagára irányuló reflexiónak. Ez a „kölcsönhatásnak” egy nagyon sajátos, befelé irányuló s rendkívül fontos mozzanata is. A reális nemzetkép, a tényleges nemzeti sajátosságok felmérése, a nemzeti azonosság- tudat kialakítása a szocialista személyiségben, mikro- és makroközösségben (nemzetben) elemi föltétele más népek megértésének, a nemzetközi szolidaritásnak, a szocialista internacionalizmusnak. A kulturális érintkezés ezen hatása annál is fontosabb, mert a rendszert alkotó államok történelme egyenként, de közös múltjukban is számos nyitott kérdést hagyott. Ezek máig hatóan befolyásolják a szocialista országok együttműködését. A tőkés világrendszerrel folytatott harcban pedig a rendszer szintjén is szükséges ez a tudatosító önreflexió: enélkül elszegényítő kulturális izoláltság, felületes sztereotípiák, az összevetési pontok esetlegessége, orientációs zavar stb. léphet fel. A szocialista országok kulturális kölcsönhatására is érvényes a történelmiség általános szabálya: az elévülés és az újítás dialektikus viszonya. A nemzetközi kulturális érintkezésben nem minden, ami érdekesnek és szükségesnek, vonzónak és hasznosnak tűnt, és elsajátították, bizonyult a valóságban is annak. Az átvett kulturális értékből később sok mindent félredobtak, mert fölöslegessé vált. Ez a történelmi feldolgozás-elvetés-újitás érvényes a szocialista országok nemzetközi kulturális kapcsolataira is. Az elévülés is változó dinamikát mutat, hiszen az ötvenes évek első felének magyar-szovjet kulturális cseréjéből jóval több érték hullott ki, mint például a hatvanas évek első felében átvett kulturális értékek-
