Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Tabajdi Csaba: A szocialista országok közötti kulturális kapcsolatokról
be venni a partnerország kulturális szükségleteit, tehát jobban válogatva mutatták be kulturális értékeiket. Napjainkban ez a folyamat azonban még nem kellően következetes, nem igazán tudatos. A nemzeti-állami kulturális értékrendek illeszkedési mechanizmusában nagy szerepet játszik:- a két érintkező nemzeti-állami kulturális értékrendjének közelsége, avagy erősen eltérő jellege (szinkron-aszinkron jellege);- az eltérések természete, minősége, amely a különbözőségek ellenére is kölcsönösen kiegészíthetővé teszi a két kultúrát, vagy megnehezítheti a kultúrák „párbeszédét”. A nemzetközi kulturális kapcsolatok története azt mutatja, hogy lehetőség van termékeny találkozásra alapvetően különböző kulturális értékrendek érintkezésénél is. Meggyőző és differenciált példákat hoz erre A. Sz. Arutyunov a japán és az európai tárgyi kultúra bizonyos elemeinek találkozásáról, illetve a hatás különböző válfajairól.10 Természetesen van egy olyan intervallum, amelyen túl a kultúrák tényleges párbeszéde alig vagy egyáltalán nem képzelhető el. Ilyen például a távol-keleti tánc rendkívül kifinomult szimbolikus jelrendszere, amely az európai néző számára csak a mozgás „felszínét”, de nem kifejezési tartalmát tudja átadni. Két kultúra találkozásának bonyolult a hatásmechanizmusa. A különböző, a sajátos elemek előtt - éppen komplementer jellegük miatt - előbb nyílhat meg egy másik nemzet kulturális befogadó közege. Ez az önkiegészítő, illetve az önkiteljesítő típus. Természetesen önmagában az önkiegészítő típus nem jelzi, hogy a megismerés és az elsajátítás milyen szintjéig jutott a befogadás; az önkiteljesítő típusnak azonban már mindenképpen feltétele a belsővé tétel. Ilyen példa az orosz klasszikusok: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov stb. magyarországi fogadtatása, inspirativ ereje az alkotóművészetre (Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operája, Maár Gyula ebből készített filmje, a magyar színházak sajátos Csehov-interpretációja stb.). Az érintkező kultúrák komple- menter-kompetitív viszonyulását csupán az egyes kulturális elemek, kulturális összetevők konkrét elemzése alapján állapíthatjuk meg. A kultúrák, illetve egyes kulturális elemek „közelsége”, kompetitiv jellege előmozdíthatja, megkönnyítheti a kulturális érintkezést (ez az ún. kulturális affinitás jelensége). A nemzetközi kulturális együttműködésben gyakori jelenség, hogy a fogadó ország belső kulturális közegének megfelelően a másik ország kultúrájából azokat az elemeket veszi át, amely sajátjához hasonló vagy azzal azonos. Ez az önismétlő típus önmagában még nem hordoz értékítéletet, mivel az azonosság keresése az emberi természet és a társadalmi organizmus egyik elemi megnyilvánulása. De ez az önismétlés az esetek jelentős részében önigazolásul szolgál, saját kulturális jelenségeinek nemzetközi alátámasztásául. Ennek egyik legjobb példája a tőkés országok gyakorlata. A szocialista országokból az avant- garde, neoavantgarde törekvéseket veszik át és népszerűsítik (például az ezen országokban született abszurd műveket vagy nonfiguratív festészetet), s ezzel
