Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - VITA - Palánkai Tibor: A nemzet és a "világrendszer" viszonyáról
tönzi a korszerűsítést stb.). Mindaddig azonban, amíg nem alakulnak ki a korábbi kompromisszumot felborító erősebb politikai érdekek, a reformja aligha várható. Teljes mértékben egyetértek tehát Ágh Attila fejtegetéseivel, miszerint a nemzetközi viszonyokban a politika kezdeményező és aktív szerepet játszik. Az új gazdasági „világrend” nem képzelhető el új politikai „világrend” nélkül, s a politika az, ami minőségi változások csomópontjain és buktatóin átsegíthet. Ezek az összefüggések azonban nemcsak a nemzetközi szféra specifikumai, hanem a nemzeti rendszerekre is érvényesek. Az utóbbi időben például a hazai marxista irodalomban az állam és a politikai tényezők szerepe a mai állammonopolista struktúrákat illetően mindinkább újraértékelődik. Az állammonopolista kapitalizmusnak a termelési viszonyokra való leszűkített értelmezése helyett a társadalmi-gazdasági alakulatban való gondolkodás válik elterjedtté. Az állam és a politika így a rendszerben külsődleges tényezőből belsővé válik, s a rendszer fejlődésének és működésének konkrét mozgásformájaként jelenik meg. A szocialista országokban a gazdaság fejlesztésére irányuló reformok is azt igazolták, hogy mindenfajta előrelépés csak komplex megközelítésben lehet sikeres (tulajdon, elosztás, intézményi rendszer, demokrácia, fegyelem, morál stb.). Végezetül még két kisebb kérdésben szeretnék állást foglalni. A jelenlegi válság nem egyszerűen a fennálló nemzetközi viszonyok válsága. Hosszan elhúzódó strukturális és szabályozási válsággal állunk szemben, amely a nemzeti és nemzetközi rendszerből egyaránt eredeztethető, s feloldása mindkét szinten minőségi változtatásokat igényel. Az energia- és az élelmiszer-termelés zavarai, a környezetpusztítás, egyes területeken a krónikus túltermelés a nemzeti és a világgazdasági struktúrák válságát egyaránt kifejezi. Az intézményi és a szabályozórendszer elégtelensége szintén részben nemzeti, részben nemzetközi, s egymásra hatásukban nagyrészt szétválaszthatatlanok. Kétségtelen, hogy a nagyfokú inter- nacionalizálódás és „globalizálódás”, valamint ennek irányítási és szabályozási követelményei nemzetközi méretekben szakadtak el leginkább. (Ezt fejeztem ki politikai oldalról a konacionális típusú viszonyok szükségességének a felvetésével.) A korrekciók kiindulópontja ezúttal is a nemzeti gazdaságpolitikák és irányítási rendszerek reformja. Másrészt hangsúlyozni szeretném, hogy az interdependencia fokozódása és a globális problémák jelentkezése nem csak az 1970-es évektől datálható. A világ- gazdaság fejlődése már a korábbi évtizedekben új pályára tért. A gyors interna- cionalizálódás, a transznacionálás társaságok elterjedése, az ipari munkamegosztás új irányai, a külső energiaforrásoktól való növekvő függés, a környezet fokozódó elszennyezése stb. mind olyan jelenségek és folyamatok, amelyek már az 1950-es évekre vagy korábbra nyúlnak vissza. A feszültségek fokozatosan halmozódtak, s az 1970-es években már az adott nemzeti és nemzetközi viszonyok válsága demonstrálódott. Más kérdés, hogy a problémák nagyrészt csak ekkor tudatosultak. De erről nem az „új rendszer” tehet. 117