Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - VITA - Palánkai Tibor: A nemzet és a "világrendszer" viszonyáról
időszakban a tőkés kormányok is fokozott mértékben törekedtek nemzetközi kapcsolataik ideológiai bázisának erősítésére, s erre különösen az utóbbi amerikai kormányok (Carteré és Reagané) szolgáltattak példát. Az 1970-es évek fejleményei azt bizonyították, hogy a tudományok viharos forradalma ellenére a vallási tényezők a nemzetközi kapcsolatokban sem igen szorultak háttérbe (Irán •és Lengyelország), sőt egyes egyházak aktívan igyekeztek alkalmazkodni az új nemzetközi feltételekhez. A kommunikációs és információs forradalom az eszme- rendszerek és a társadalmi-erkölcsi értékek áramlását hatalmas méretűre duzzasztotta, s ezek szerepét a szemben álló rendszerek tudatosan kihasználják. A nemzetközi turizmus a szabad idő és a jövedelmek felhasználására nagyrészt egyéni „fogyasztói” választás eredménye. Megszervezése közgazdasági-idegenforgalmi feladat, tömegességével jelentős gazdasági eredmények járhatnak. A turizmus egyúttal eszköze lehet a népek közötti közeledésnek, eszméket és életformákat közvetíthet, s történelmileg kialakult ellenséges érzelmeket halványíthat •el. (Nagy irodalom bizonygatja ezt az új német és francia generációk vonatkozásában.) Más esetekben ugyanez a turizmus rövid idő alatt évszázados szimpátiákat rombolhat, s negatív kísérőjelenségeivel (a külföldiek bűnözése vagy a feketepiac elburjánzása) a népek közötti távolodás előidézője lehet. A sportkapcsolatok önmagukban nyilvánvalóan kívül esnek vizsgálódásaink körén. A sportsikereket azonban mindig igyekeztek adott nemzet vagy társadalmi-politikai rendszer eredményeként, sőt esetenként felsőbbrendűségének bizonyítékaként beállítani. Nem nélkülöznek minden alapot azok az elemzések, miszerint néhány ország látványos sportsikerei mögött nemcsak a nagyobb erőforrások, hanem a sajátos nagyhatalmi presztízs és tudat kivetítődése is meghúzódik. Más esetekben, hasonló sporteredményekben a világháborúban vesztes státusz nemzeti tudatzavarából fakadó kompenzációt látnak. A sportkapcsolatokat felhasználhatják politikai célokra vagy azok elérésének eszközeként (adott ország sportolóinak kizárása vagy adott országban rendezett versenyek bojkottja stb.). A sort nem folytatom tovább. A nemzetközi viszonyoknak nincsen olyan •szférája, amelynek ne lehetne politikai vonatkozása vagy értéke. A politikatudományi elemzések tehát nem véletlenül törekedtek átfogó közelítésre, s logikusan hatoltak be azokba az űrökbe, amelyeket a filozófia vagy más tudományágak nyitva hagytak. Alapvető kérdés a nemzetközi viszonyok és ezek „világrendszerré” szerveződése a társadalmi-gazdasági formáció keretében. Ágh Attila mély és sokoldalú elemzésével ebben az összefüggésben nagyrészt egyetértek. Van azonban egy kardinális kérdés, amelyben úgy érzem, vitatkoznom kell: ez a nemzeti és a nemzetköz} viszonyok, illetve rendszerek egymással való kapcsolata és összefüggése. A marxista irodalomban itthon és külföldön valóban megjelentek olyan nézetek, miszerint a nemzetközi kapcsolatok a nemzetiekkel szemben „másodlagos”, „levezetett”, stb. viszonyok. Ebben gyakran a marxizmus klasszikusaira is hivatkoztak. Ágh Attila a fordítottjára tesz kísérletet, ugyancsak a klasszikusokra való utalással.
