Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - VITA - Palánkai Tibor: A nemzet és a "világrendszer" viszonyáról
Értelemszerűen következik, hogy a nemzetközi viszonyokkal a tudományok széles köre foglalkozik, sőt - elsősorban a társadalomtudományok területén — szerteágazó tudományági specializáció (világgazdaságtan, a külkereskedelem gazdaságtana, nemzetközi pénzügyek, a nemzetközi kapcsolatok elmélete, külpolitikaelmélet, a nemzetközi munkásmozgalom története, környezetvédelmi tudományok, nemzetközi jog stb.) alakult ki. A nemzetközi viszonyok elemzésére s az elmélet gyakorlati közvetítésére számos módszert (esettanulmányok, survey-tech- nika, faktoranalízis, tárgyalási technika, pszichológia, szimuláció, operációkutatás stb.) alkalmaznak. Politikatudományi szempontból a nemzetközi viszonyok népek, nemzetek és államok, valamint szervezeteik, csoportjaik és képviselőik közötti politikai vagy politikai értékű és tartalmú kapcsolatokként értelmezhetők a társadalmi-gazdasági alakulat valamennyi területén. A nemzetközi viszonyok fő szférái ebben az összefüggésben a politikai, a katonai, a gazdasági és az ideológiai kapcsolatok, de valójában ide tartozik minden olyan terület, amelynek politikai tartalma van vagy lehet. A tudományági hovatartozás nem igényel bővebb magyarázatot a politika és a katonai kapcsolatok esetében, de könnyű belátni az oktatás, a tudomány vagy a művészet politikai jelentőségét és tartalmi vonatkozásait is. A gazdasági kapcsolatok területén sem a közgazdaságtudományok szerepének átvételéről van szó, hanem elsősorban a gazdaság és a politika érintkezési pontjainak és viszonyának az elemzéséről. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokhoz mindenkor szerteágazó politikai érdekek fűződtek, s azok nemegyszer éles konfliktusok kíséretében politizálódnak, sőt válhatnak katonai összeütközések forrásává (ellátásbiztonsági szempontok, külföldi tőkebefektetések kisajátítása, piacok megszerzése stb.). A nemzetgazdaság és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megszervezésének visszatérő dilemmája, miként lehet a gazdasági hatékonyságot a politikai megfontolásokkal úgy hangolni össze, hogy a politika primátusa érvényesüljön. Ahol a gazdasági irracionalitás kezdődik, általában jogosnak bizonyul a gyanú, hogy „bűnösként” a politikát kell keresni. A nemzetközi viszonyokkal foglalkozó politikatudományi elemzések nem véletlenül szentelnek növekvő figyelmet a gazdasági háborúknak és a károkozás különféle formáinak (embargók, szankciók, tudatos gazdaságpolitikai lépések károkozás céljából, amely utóbbinak az eszköztára - az ár-, kamat- vagy árfolyam-politikai eszközökkel való manőverezéssel - az utóbbi időben mind gazdagabbnak bizonyult). A fegyverkezési verseny jelenlegi gazdasági összefüggéseit a legkülönbözőbb politikai és ideológiai bázisról igyekeznek megközelíteni, s adott érdekekből kiindulva annak negatív és „pozitív” hatásai alapján a politikai gyakorlatnak megfelelő tanácsokat adni. Úgy érzem, hogy a nemzetközi kapcsolatokban az ideológia kiemelt szerepét sem kell külön bizonyítani. A marxizmus a nemzetközi viszonyok elméletének kidolgozásában kétségtelenül nagy adósságot halmozott fel, de képességét külső kapcsolatainak ideológiai alátámasztására aligha lehet tagadni. Az elmúlt 108