Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
és saélesedése volt. A kétoldalú kapcsolatokban ez abban nyilvánult meg először, hogy az együttműködés kiterjedt minden fő területre, és az előző időszakhoz (az ötvenes évekhez) képest hatékonyabbá, eredményesebbé vált. Másrészt a kétoldalú kapcsolatok bővültek. Növekedett az együttműködés a szocialista közösség államai és Jugoszlávia között. Nagy jelentősége van ebben az 1971-ben megkötött szovjet- jugoszláv megállapodásoknak. A hetvenes évek második felében megteremtődtek a kétoldalú államközi, politikai, gazdasági és katonai együttműködés alapjai az újonnan keletkezett szocialista, illetőleg szocialista orientációt követő országokkal, így a szocialista közösség európai államainak a hatvanas években megújított barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződései újabbakkal egészültek ki.6 Ezek tartalmazzák az európai szocialista országok között a szerződésekben foglalt együttműködési területeket és módozatokat, de tükröződnek bennük az újonnan keletkezett szocialista, illetőleg szocialista orientációt követő országok sajátos feladatainak megoldására vonatkozó együttműködési kérdések is. A 20-25 évre kötött szerződések a kétoldalú katonai, gazdasági, politikai, tudományos és kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése mellett hangsúlyozzák a forradalmi vívmányok közös védelmét és továbbfej lesztését, a függetlenség, a szuverenitás és területi integritás, valamint a békés építő munkához szükséges feltételek biztosítását. Sajátossága továbbá egyes szerződéseknek (például a szovjet-afgánnak), hogy tartalmazza az el nem kötelezettségi politika tiszteletben tartását és az ázsiai országok közötti együttműködés fejlesztésének támogatását. Milyen folyamatok érvényesültek a hatvanas-hetvenes években a szocialista közösség kollektív kapcsolataiban? Itt is mind határozottabban bontakozott ki a kapcsolatok szorosabbá válása és bővülése. Az egyik alapvető terület a politikai együttműködés. Itt a hatvanas évek közepétől mind gyakrabban tartottak a kétoldalúak mellett kollektív politikai konzultációkat is. Erősödött az álláspontok egyeztetése a hetvenes években. A kommunista pártok és a kormányok képviselői kicserélték a szocialista építés tapasztalatait, egyeztették álláspontjukat a fejlett szocializmus építésének alapvető kérdéseiben. Ösz- szehangolták továbbá álláspontjukat és cselekvésüket a külpolitika, a nemzetközi osztályharc legalapvetőbb kérdéseiben. Külön is megtárgyalták egyes szocialista országoknak (például Vietnamnak, majd Lengyelországnak) az imperialista támadással, illetve az ellenforradalmi erőkkel szembeni védelmével kapcsolatos kérdéseket. A kollektív gazdasági kapcsolatokban is mind erőteljesebben érvényesült a kétirányú folyamat. A hatvanas évek eleje óta szélesedett a KGST keretében együttműködők köre. Teljes jogú tagként beléptek: 1962-ben Mongólia, 1972-ben Kuba, 1978-ban Vietnam. így a kollektív gazdasági együttműködésben részt vevők száma 10-re növekedett. Az új tagok belépésével a KGST már nem európai régiónál’ s szervezet, hanem három földrészen (Európában, Ázsiában, Latin-Amerikában) lévő szocialista országokat kapcsol össze, biztosítja közöttük a szorosabbá váló gazdasági kapcsolatot. 1964-től szerződéses státusszal kapcsolódott a KGST-hez Jugoszlávia, amely jelenleg a korábbi 9 helyett 21 bizottság tevékenységében vesz 7
