Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
részt. A bizottságok jelentős részében csaknem teljes jogokkal, míg más bizottságokban lényegében megfigyelői minőségben van jelen. A hetvenes évek második felében megfigyelői státusszal kapcsolódott a KGST tevékenységéhez Laosz, a szocialista orientációt követő Angola, Etiópia, valamint a Jemeni NDK, Mozambik és Afganisztán. 1979-től kapcsolat jött létre Kambodzsával is. Mindezek következtében a KGST-ben részt vevők, illetőleg a hozzá kapcsolódó (különböző státusszal rendelkező) országok száma a hetvenes évek végére 18- ra növekedett. A KGST tagjai közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítésében nagy szerepet játszik a termelési együttműködés, a szakosítás, a munkamegosztás stb. A KGST XXXV. ülésszaka 198 i-ben megállapította, hogy a szocialista gazdasági integráció, az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a hatékonyság és a műszaki fejlesztés terén a hetvenes években jelentős haladást értek el. Rámutatott azonban arra is, hogy a tagországok nem aknázták ki az összes rendelkezésre álló lehetőséget. Aláhúzta, hogy a dokumentumokban előirányzott együttműködési célok a jövőre nézve is megőrzik aktualitásukat. Ez mindenekelőtt a társadalmi termelés hatékonysága és a munka termelékenysége maximális fokozásának, a fűtőanyag, energia, nyersanyag, korszerű berendezés, élelmiszer és közszükségleti iparcikkek iránti távlati igények optimális kielégítése megoldásának, a KGST-tagállamok gazdasági fejlettségi szintjei közelítésének és kiegyenlítésének feladataira vonatkozik.7 A szocialista közösség országainak külpolitikai tevékenységét elemezve megállapítható, hogy a hatvanas, de különösen a hetvenes években rendszeresebbé és hatékonyabbá vált az együttműködés mind az álláspontok kialakítása, mind a cselekvés területén. Az egyeztetés kiterjedt a külpolitika alapvető elvi és stratégiai kérdéseire, a regionális és a világpolitikára. Ez a szocialista közösség és a világforradalmi folyamat többi osztagának érdekazonosságára épül. Figyelembe veszi a nemzetközi osztályharcban, valamint az egész emberiséget érintő kérdésekben megnyilvánuló törvényszerűségeket. Az alapvető külpolitikai kérdésekben kialakított közös álláspont s az ennek megfelelő közös és egyenkénti cselekvés a szocialista közösség országai külpolitikájának legalapvetőbb vonása a hatvanas, de különösen a hetvenes években. Ez számos nagy jelentőségű kezdeményezésben nyilvánult meg: harc az európai biztonsági értekezlet megtartásáért; a békés egymás mellett élés elvének térhódításáért; a különböző társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági, politikai, kulturális kapcsolatok fejlesztéséért; az imperializmus fokozott nyomásával, támadásával szemben a veszélyeztetett szocialista ország (például Csehszlovákia, Vietnam, Kuba, Lengyelország) védelméért. A közös, egyeztetett külpolitikai tevékenység mellett azonban a szocialista közösség nemzetközi politikájának sajátos vonásai is vannak. Ezek a belső és a nemzetközi körülményeik különbségeiből fakadnak. (Például ez utóbbi tényezők között jelentős szerepet játszanak az egyes országokkal történelmileg kialakult kapcsolatok, hagyományok, továbbá a földrajzi közelség.) A sajátosságok a kapcsolatokban jelentkező külön érdekeket is érvényesítik. Nem sérthetik azonban 8
