Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Szántó Borisz: A tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi erőviszonyok alakulása
tén szerzett előnyét. 1980-ban az Egyesült Államokban 280 ezer nagy számítógép működött, míg Japán 45 ezerrel, Anglia 20 ezerrel, Olaszország 12 ezerrel rendelkezett. A technológiai rés azonban, amely az Egyesült Államokat vetélytársaitól elválasztja, még nagyobb, ha figyelembe vesszük az adatfeldolgozás sebességét. Az európai nagy számítógépek 60, az Egyesült Államokban eladottaknak pedig 80 százalékát az amerikai IBM gyártotta.37 Óriási erőfeszítések és áldozatok ellenére a kormány támogatta japán cégeknek nem sikerült ez ideig áthidalniuk a köztük és az IBM közötti technológiai rést. Néhány következtetés A gazdasági és politikai policentrizmus kialakulása után a tudományos-műszaki policentrizmus szerkezetének körvonalazódása befejezett ténynek tekinthető. Az Egyesült Államok még nem adta fel a reményt a több területen elvesztett abszolút technológiai elsőség visszaszerzésére, de a policentrikus világ felé vezető folyamatot már nemigen tudja megállítani. A technológiai innováció, áttörve a gazdasági védősáncokat, új gazdasági és minden bizonnyal politikai struktúra kialakulásához vezet. Ennek kialakulása és megszilárdulása azonban nem valószínű a 80-as évek közepénél előbb. A technológiai innováció az Egyesült Államok, de a világ iparilag fejlett más államai számára is fontosabb gazdasági és külpolitikai eszközzé vált, mint a hadsereg. Az Egyesült Államok katonai és nem katonai ereje, vezető szerepe attól függ, hogy tud-e élni a technológiai innováció fegyverével. Technológiai háborúját elsősorban vetélytársai, Japán és Nyugat-Európa ellen vívja (fenntartva a szocialista országok elleni technológiai blokádot). Viszonyuk ezért egyre ellentmondásosabb és bonyolultabb. Az ellentétes érdekek centrifugális erői az ellenségeskedésnek, az elszigetelődésnek és az egymás kizsákmányolására való törekvéseknek kedveznek, s végül is a kapitalista világ policentrikus szerkezetének megszilárdulásához vezetnek. A nemzetközi munkamegosztás követelménye viszont centripetális erőként az egymásrautaltságot, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést, a koordinációt segíti. Mindkét erő hat a mai világban. Ezért az Egyesült Államok világgazdasági súlyának mai csökkenését semmiképpen sem lehet úgy értékelni, mintha máris elvesztette volna vagy hamarosan elveszítené hatalmi elsőbbségét. Úgy tűnhet, hogy a négy (három tőkés és egy szocialista) technológiai és gazdasági világcentrumon kívüli országok számára csak a teljes kiszolgáltatottság marad. Úgy vélem azonban, hogy a technológiai innováció fegyvere nemcsak a nagyok kezében hatékony. Körültekintő szelekció és megfelelő erőkoncentráció révén elvben bármely szűkebb vagy szélesebb iparág felfejleszthető a világszínvonalig, és ezáltal olyan érték állítható elő, amely sokáig érvényes belépőjegye maradhat a nemzetközi munkamegosztásban való részvételnek. Példa erre Svájc, 71
