Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és több oldalú találkozók és egyéb események alkalmából (1983. március-június)

ridi találkozó tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentummal fejeződjék be. Mindent megteszünk, hogy elősegítsük e találkozó eredményes befejezését, hogy Európa a hel­sinki záróokmányban megjelölt úton és szellemben haladjon tovább. Ezt az elvi álláspon­tunkat erősítette meg Kádár János elvtárs a hat európai semleges és el nem kötelezett or­szág vezetőinek felhívására adott válaszában. Azoknak az államoknak, amelyektől a találkozó befejezése függ, nagy a felelőssége. Ha az emberi jogok védelme ürügyén továbbra is ragaszkodnak tarthatatlan követelé­seik elfogadásához, lehetetlenné teszik a találkozó eredményes befejezését, és súlyosan veszélyeztetik a helsinki folyamat sorsát. Az európai helyzet alakulása nagy befolyással van az egész világ helyzetére, amint ezt a Központi Bizottság áprilisi ülésének határozata is hangsúlyozta. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy a világ más térségeiben kialakult válsággócok hatása az euró­pai helyzetre napjainkban nagyobb, mint korábban volt. A nemzetközi feszültség növekedése tovább mélyítette a különböző tartós konflik­tusokat, s újabb válsággócok kialakulásához vezetett. Szemléletesen példázza ezt Izrael agressziója Libanon ellen, s háborús készülődései Szíria megtámadására. Ismert álláspontunk, hogy a közel-keleti válság átfogó, igazságos és tartós rendezé­sének elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok teljes kivonása valamennyi megszállt arab területről, a palesztinai arab nép önrendelkezési és önálló államalapítási jogának el­ismerése. Támogatjuk olyan nemzetközi konferencia összehívását, amelyen valamennyi érdekelt fél részt venne, köztük a Palesztin Felszabadítási Szervezet is. Megítélésünk sze­rint az arab államok fezi csúcsértekezletén elfogadott terv és az ezzel összhangban álló szovjet rendezési javaslat reális kiutat mutat a válságból. Az átfogó megoldást megkerü­lő, a palesztin nép érdekeit figyelmen kívül hagyó, különutas egyezségek csak újabb fe­szültségek forrásai. Az elmúlt másfél esztendőben Közép-Amerikában és a Karib-tenger térségében ki­alakult konfliktusok elmérgesedtek. Az imperializmus és szövetségesei gyakorlatilag hadüzenet nélküli háborút folytatnak Nicaragua ellen, s mindent megtesznek, hogy le­törjék Salvador népének a függetlenségért, a társadalmi haladásért folytatott harcát. Az imperializmusnak furcsa a logikája; a szabadság és a demokrácia bajnokának tünteti fel magát, amikor válogatás nélkül támogatja a Szovjetunió és más szocialista országok ellen fellépő erőket, de kíméletlenül eljár azok ellen, akik vele szemben akarják biztosítani függetlenségüket és önállóságukat. Külpolitikánk alapelveinek megfelelően kormányunk és népünk szolidaritása Kuba, Nicaragua, Grenada és Salvador népeinek igazságos har­ca mellett áll. A militarizálódó Dél-afrikai Köztársaság, fajüldöző rendszerének átmentése érdeké­ben, a nyílt fegyveres agresszió útjára lépett, elsősorban Angola és Mozambik ellen. Ar­ra törekszik, hogy destabilizálja a frontországokat, és megakadályozza Namíbia függet­lenné válását. Ez a politika azoknak az imperialista köröknek a támogatását élvezi, ame­lyek szeretnék visszafordítani a dél-afrikai haladó folyamatokat. Hazánk szolidáris a dél­afrikai agresszió által sújtott országokkal, s- úgy is, mint az ENSZ apartheid-bizottságá­nak tagja - követeljük, hogy a pretoriai kormány hagyjon fel az Angola és Mozambik el­leni nyílt fegyveres támadásokkal, ártatlan emberek lemészárlásával, a városok - így legutóbb Maputo - kíméletlen bombázásával. A vonatkozó ENSZ-határozatok alapján követeljük Namíbia függetlenségének haladéktalan biztosítását, a gyarmatosítás marad­ványainak és a faji megkölönböztetésnek a teljes felszámolását. Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy az 1983-as esztendő különösen jelentőssé válik a békéért, a biztonságért, a leszerelésért folyó világméretű küzdelemben. A NATO- országok vezetőinek világosan látniuk kell, hogy az elkövetkező hónapokban hozandó döntéseik nagyban meghatározzák, milyen irányban fejlődik az európai és általában a vi­138

Next

/
Thumbnails
Contents