Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Szántó Borisz: A tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi erőviszonyok alakulása
kitől fognak függni hosszú távon. Ezért fogalmazta meg H. Pollack, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tudományos-műszaki részlegének egykori vezetője a technológiai rés külpolitikai jelentőségét a következőképpen: „Annak megértése, hogy a nemzetgazdaság életképességét ma nagymértékben az általa felhasznált tudomány és technológia méretei és minősége határozzák meg, az országok technológiai potenciáljainak összevetéséhez, a »technológiai rés« problematikájához vezetett. Ez a »technológiai rés« ma egy diplomata számára ugyanolyan jelentőséggel bír, mint néhány generációval ezelőtt a hadsereg létszáma.”11 A tudományos-műszaki policentrizmus kialakulása „Felhasználva a külföldi, javarészt amerikai technikát, tudást és menedzseri kultúrát, s megtoldva ezt saját erőfeszítéseikkel, a nyugat-európai országok és Japán egyre inkább megközelítik az Egyesült Államok gazdasági fejlettségét, egyre inkább veszélyeztetik tudományos-műszaki elsőbbségét és ezáltal gazdasági és politikai hegemóniáját. Az Egyesült Államok meghatározó, a tőkés világgazdaságban betöltött vezető szerepének megmaradása mellett ma már kialakultnak tekinthető a modern imperializmus policentrikus szerkezete”.12 „Két tendencia áll egymással szemben - írta Lenin-, az egyik, amely elkerülhetetlenné teszi valamennyi imperialista szövetségét, a másik, amely szembeállítja egymással az imperialistákat, - két tendencia, amelyek közül egyiknek sincs szilárd talaja.”13 Ez a két - centrifugális és centripetális - erő eredményezte azt, hogy a 70-es évek elejére világosan kirajzolódott a kapitalista világgazdaság három központja: az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán. Kiéleződött a konkurrencia; nyersanyagokért való küzdelem, valutáris ösz- szetűzések jellemezték az elmúlt évtizedet. Fokozódott a protekcionizmus szerepe a külkereskedelemben. Japán az importált technológia továbbfejlesztésén alapuló, céltudatos innovációs politikájával az intenzív tudományos-műszaki fejlesztés rendkívül hatékony módját mutatta be a II. világháború utáni években. Ennek része volt a termelő beruházásokat lehetővé tevő magas felhalmozási ráta; a minőségellenőrzésben és az innovációs folyamat vezérlésében meghonosított újszerű módszerek; a bankok, az ipar és a kormányapparátus összehangolt tevékenysége. A korán megvalósított innovációs stratégia látványos sikereket hozott Japánnak. A K+F-tevékenységet a műszaki innováció részeként fogták fel, és a technológia továbbfejlesztését ugyanolyan fontosnak tekintették, mint a beruházást vagy a piac és a munkaerő megszervezését. A japán kormány támogatta, közvetett módon orientálta a versengő vállalatokat.14 Jellemző az a nagyratörő és agresszív hosszú lejáratú gazdasági és tudományos-műszaki „segélyterv” is, amely- lyel Japán az amerikai piacot kívánja megdolgozni a jövőben.15 A terv - japán vezetéssel - közös amerikai-japán vállalatok létesítését, közös kutatásokat, új ter59
