Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
zsik és Afganisztán egyik hivatalos nyelve, a dári között.) „Mindez feltétlenül hatott a hadsereg politikai magatartására, sokkal nagyobb mértékben, mint például az iráni hadseregére, amely imperialista befolyás alatt állt. Az ANDP hatalomra jutásával és a mélyreható haladó átalakulásokkal az ország függetlensége megkapta a belső társadalmi alapot is.”29 „Imádkozó” forradalmárok? (A forradalom és a vallás) 1978. április 27-én így vált lehetővé, hogy olyan párt vállalta magára az országirányítás felelősségét, amelynek nem utólag kellett „megdolgoznia” a harmadik világban amúgy is rendkívül befolyásos fegyveres erőket. Az afgán forradalom különös jelentőségét húzza alá az a tény is, hogy a tágabban vett közel- és közép-keleti térségben, illetve egy alapvetően muzulmán országban ez az első olyan radikális társadalomátalakító kísérlet, amelyet kezdettől fogva egy marxista-leninista elveket magáénak valló élcsapatpárt vezet. Az iszlám hagyományos befolyása ugyanakkor hozzájárult az ellenforradalmi erők vallásos mezben történő fellépéséhez, valamint ahhoz a mértéktartó megközelítéshez, hogy az afgán forradalom vezetői rendszeresen jelenlétükkel tisztelik meg a legjelentősebb muzulmán vallási ünnepségeket, sőt a legkiemelkedőbb állami ceremóniákon is bizonyos teret engednek a vallási hagyományoknak (azok imával, s néhány Korán-szúra fölolvasásával kezdődnek). A kabuli kormányzat nagy figyelmet fordít arra is, hogy az iszlám mezében föllépő osztályellenség vallásellenes atrocitásait (mecsetek fölégetése, a rendszer iránt lojális mullahok meghurcolása stb.) leleplezze, belső társadalmi bázisát csökkentse. Nem kétséges ugyanakkor, hogy az iszlám vallásnak (túlnyomórészt annak szunnita ágának) Afganisztánban hagyományosan nagy a befolyása. A történelmi fejlődés sajátosságai folytán azonban mégsem bukkant föl egy vagy több olyan kiemelkedő vallási személyiség, akik megnyerése megkönnyítené az ellen- forradalmi csoportok helyzetét, vagy erősítené a Közép-Kelet térségébe főleg Iránból kisugárzó „iszlám forradalom” híveinek pozícióit. R. Uljanovszkij professzor, a harmadik világ egyik legnevesebb szovjet kutatója, több tanulmányában is kiemelte az árnyalt megközelítés fontosságát. „A fejlődő országok sajátságos viszonyai között a vallásos világnézet elleni harc meghirdetése feltétlenül vereségre kárhoztatna minden politikai erőt, amely meg akarja tartani a középrétegek, a városi szegényrétegek és a paraszttömegek bizalmát. Olyan országokban, ahol szinte az egész lakosság vallásos, és 75-90 százalék az analfabéták aránya, objektíve elhamarkodott dolog lenne ateista nézeteket hirdetni a tömegeknek — ez csak az ellenség malmára hajtaná a vizet.”30 „Az imperialista politikusok és a reakciós ideológusok mindig igyekeztek a hívőket a kommunisták és a demokraták ellen bújtogatni, megpróbálták a tömegekkel elhitetni, hogy a szocializmus és az iszlám ellenségek.”31 Nyilván ezért is 91
