Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
van olyan nagy jelentősége, hogy az afgán forradalom második szakaszában rendkívüli figyelmet fordítanak az Amin-korszak hibáinak helyrehozására, a vallásszabadság mind teljesebb gyakorlására, a mecsetek újramegnyitására, sőt építésére. Többek között ezért állították fel az Iszlám Ügyek Legfelsőbb Bizottságát, valamint a létrehozott Országos Hazafias Front keretében is tág teret hagynak a kormányhű muzulmán vezetők fellépésének. (Ugyanakkor a velük szemben elkövetett ellenforradalmi merényletek megszaporodása érezteti a nemzeti megbékélésre irányuló politika tömegbázis-teremtő erejét.) Nyilvánvalóan jelentős részben a vallás befolyásának és a társadalmi tudat elmaradottságának, illetve az előző rendszerek következetesen antikommunista agitációjának tudható be, hogy az ANDP vezetői a hatalom birtokában is csak óvatosan, körülírva fogalmazták meg ideológiai elkötelezettségüket. A párt dokumentumaiban és az afgán sajtóban azonban egyértelműen nyomon követhető az élcsapatpárt következetes elvi álláspontja és a tudományos szocializmus elterjesztésére irányuló törekvés. A Szovjetunió közvetlen stratégiai érdekeltségén túl mindez döntőnek bizonyult az afgán forradalom külső támogatásában, a konszolidáció minden eszközzel történő elősegítésében. „A következő nemzedék kérdése . ..” Az ANDP-t a szocialista közösséghez, a világ haladó erőihez kötő objektív kapcsolatrendszer szükségessé tesz egy perspektivikus jellegű okfejtést, a szocialista építés objektív és szubjektív feltételei fontosságának kiemelését. Ezek figyelmen kívül hagyása teoretikusan megalapozatlan döntésekhez vezetne, illetve volunta- rizmust takarna. Az 1978. áprilisi forradalmat követő időszakban, mindenekelőtt az Amin-féle vezetés túlhajtott, voluntarista politikája magában hordozta az általuk gyakorta emlegetett történelmi „útlerövidítés” elsietett, olykor szélsőséges intézkedéseit. A forradalom második szakaszában azonban ismét azok a vezetők kerültek előtérbe, akik a párton belüli frakciós viták során is a mértéktartó, fokozatos fejlődést, a nemzeti demokratikus átalakítások folyamatos végrehajtását vallották magukénak. Babrak Karmai egy tanulmányában így értékelte az afgán forradalom jelenlegi szakaszát: „Afganisztán körülményei közepette a legközelebbi feladatot nem határozhatja meg a szocializmus fölépítésének programja. Ilyen feladat kitűzése szakaszok átugrását jelentette volna. A forradalom elvesztette volna széles tömegbázisát, eltávolodott volna a tömegektől.”32 Anahita Ratebzad, az ANDP Politikai Bizottságának tagja már az 1978-as forradalmat követően így vélekedett: „A marxizmus-leninizmus rendkívül fejlett gondolkodási módszer, amely ezen a kiszáradt és gyengén fejlett talajon nem maradhatna meg. Az embereknek előbb meg kell tanulniok írni és olvasni. Szükséges, hogy munkahelyük legyen, s hogy 92
