Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
arra irányult, hogy meggyorsítsa a gazdasági növekedést, és erősítse az uralkodó osztályok pozícióit. Ezt nevezték Kabulban az „irányított gazdaság és tervezés” politikájának. 1956-tól kezdődően négy ötéves gazdaságfejlesztési tervet hirdettek meg. A kormány beavatkozása a kiterjesztés ellenére meglehetősen korlátozott és ellent- modásos maradt, s így valójában 1978-ig nem történtek olyan jelentős gazdasági- társadalmi változások Afganisztánban, amelyek alapul szolgálhattak volna a gazdaság gyors fejlődéséhez. Az afgán uralkodó osztályok parlamenti rendszerük révén megakadályozták az adóemeléseket és a radikális pénzügyi reformok megvalósítását, s mindez korlátozta a kormányzat pénzügyi lehetőségeit. Így döntővé vált a külső pénzügyi források keresése, a külföldi gazdasági és műszaki segély szerepe. A már említett négy ötéves terv (1956/57—1976/77) állami tőkebefektetéseinek több mint 75 százalékát külső forrásokból biztosították!15 Az ekkor létrehozott gazdasági létesítmények túlnyomó része - a hagyományos kapcsolatrendszert tükrözve - szovjet segélyből épült. így születtek meg az afgán gyári nagyipar leghatékonyabban termelő egységei. A szocialista segélypolitika elveinek megfelelően ez a támogatás kizárólag az állami nagyipar növekedését segítette elő. A Szovjetunió és Afganisztán rendkívül szoros kapcsolatrendszerének története évtizedekre nyúlik vissza. Afganisztán legfőbb külgazdasági partnere immár hagyományosan az északi szomszéd. Az 50-es évektől kezdődő ötéves tervek során a külföldi támogatás 52, 51,4, illetve 42 százalékát a Szovjetuniótól kapta.16 A szovjet fél 130 ipari, energetikai és mezőgazdasági létesítmény elkészítéséhez nyújtott (és nyújt) segítséget. Ezek közül több mint 70 objektumot már átadtak. Az iparban a szovjet segítséggel épült vállalatok adják az állami szektor termelésének több mint 70 százalékát, s az ilyen erőművekből származik az ország villamosenergia-termelésének 5 5 százaléka. Szovjet és afgán geológusok közös munkája révén jelentős földgáz-, kőolaj- és egyéb ásványlelőhelyeket tártak föl. Nagy szerepet játszik ez a segítség Afganisztán közlekedési gondjainak enyhítésében is: az ország 2800 km hosszú aszfalt burkolatú úthálózatából 1600 kilométernyit (köztük a Kuska—Herat-Kandahar utat és a Salang-hágón át Kabul felé vezető „gazdasági ütőeret”) szovjet szakemberek közreműködésével építettek. Az időközben megkötött kétoldalú egyezmények (műtrágyagyárak, öntöző- rendszerek, gázgyárak és villamos távvezetékek stb.) megvalósítása lehetőséget nyújt Afganisztán gazdasági potenciáljának további növelésére. A hosszú távú fejlődést szolgálhatja, hogy az együttműködés évtizedei alatt mintegy 70 ezer afgán szakmunkást képeztek ki szovjet segítséggel, s a szovjet diplomával hazatérő afgán értelmiségiek számát is ezrekben adják meg.17 Az állam közvetlen gazdasági tevékenységének alapvető területe a gyári nagyipar, az építőipar, a bankélet és a külkereskedelem. Az állam részesedése az építőiparban a legnagyobb: 1978-ban elérte a 84 százalékot. Az infrastruktúra és a 84
