Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
Az afrikai társadalmaknak a hetvenes években jelentkező ellentétei az 1980- as években fokozódtak. Ehhez hozzájárult a tőkés orientációjú afrikai országokban az uralkodó osztályok „kompromisszumos helyzete”, nevezetesen az, hogy idegen termelési viszonyok függvényeként és nem saját osztálybázisukra támaszkodva vannak hatalmon. Ezek az osztályok ugyanis csak a politikai hatalom gépezetét mondhatják magukénak, de a valódi osztályuralom gazdasági alapjaival nem rendelkeznek.19 Az afrikai társadalmak az integráció másik elemét tekintve is legalább ennyire ellentmondásosan fejlődtek. J. Copans erről így vélekedik: „a munkásosztály »termelésének« folyamata nem különül el a prekapita- lista viszonyok általános átalakulási folyamatától. Az afrikai kapitalizmus történetének rövidsége magyarázza a termelőformáknak ezt az egymásba folyását. . . Ezért az afrikai munkásosztály, miután szociológiailag létrejött, ágazati, földrajzi és nemzeti szinten továbbra is állandó jelleggel széttagolt.”20 Afrikának végérvényesen le kell számolnia a „hagyományos Afrika” illúziójával, amely makacsul visszatér a fejlődés jelentősebb elágazásainál, így napjainkban is. Az afrikai társadalmak belső megosztottságát és ellentéteit tagadók vagy az afrikai társadalmak specifikus jellegét hangsúlyozzák, vagy a homogén antiimperiabsta nemzeti egység gondolatát népszerűsítik. Egységfrontot léte- rehozni azonban Afrikában is csupán lényegében különböző, de együttműküdni kész erők között lehet. Az absztrakt és abszolút kategóriává merevedő afrikai értékek pedig sem politikailag, sem elméletileg nem állják meg a helyüket. A hagyományos afrikai társadalmak ugyanis - közös jellemzőjük ellenére - a társadalmi szerződés és fejlettség legkülönbözőbb formáit és szintjeit alakították ki az egyes afrikai régiókban s kontinentális összehasonlításban is. Az afrikai „homogenitás” ideálja mögött tehát nincs valóságos egységtartalom. A mai afrikai társadalmak strukturáltsága és annak ellentmondásai nyilvánvalóvá válnak többek között a politikai hatalom egyenlődén elosztásából, hierarchikus jellegéből is. Napjainkban az afrikai társadalom szociális feszültségei fokozódnak. A társadalmi igazságtalanság és elnyomás világszerte jól ismert területe a Dél-afrikai Köztársaság, ahol az irodalmian „szeparációnak” nevezett apartheid politika következményeként 2,5 millió embert deportáltak. Miközben a fehéreké a föld 87 százaléka, a fekete többség a „független” baniusztánokban a faji megaláztatás és elkülönítés körülményei közepette, nyomorban él. Az afrikai országok az ENSZ alapokmányának szellemében harcolnak a faji megkülönböztetés megszüntetéséért. A dél-afrikai apartheid kérdése 1946 óta szerepel az ENSZ-közgyűlések napirendjén. Máig sem sikerült azonban érvényt szerezni azoknak a határozatoknak, melyek elítélik e politikát. 1966-ban az ENSZ-közgyűlés az apartheid politikát az „emberiség elleni bűntettnek” minősítette, s nemzetközi összefogásra szólított fel ellene. 1973. december xo-én, az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja elfogadásának 25. évfordulóján a következő évtizedet a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc évtizedének nyilvánították. Az afrikai egységmozgalom az ENSZ határozatainak szellemében 73
