Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Magas István: A francia gazdaság érdekei és az EK
Az EK-n belüli „Észak-Dél problematika” francia megítélése sommásan a következő: A közös agrárpolitika „ez idő szerinti legfőbb haszonélvezői Dánia, Hollandia, Írország . . .; ... az Észak—Dél vita nem igazán helytálló, mert agrártermékekről lévén szó, az eltérő természeti feltételek miatt különböző termékeket termesztenek, s ezek árainak piaci viselkedése, s ennélfogva a támogatás módja és mértéke sem lehet azonos az egyes nemzetgazdaságok számára... A támogatásoknak az egyes tagországok sajátosságaihoz kell igazodniuk. E támogatási rendszer a gyengébb termelőket segítő nettó jövedelemtranszfer, ez azonban a egész rendszer működésének, valamint az EK globális érdekeinek figyelem- bevételével nem kifogásolható . . .”8 Jóllehet a kivonatszerű idézet B. Auberger-től nem hivatalos megfogalmazás, mégis - úgy gondoljuk - híven tükrözi a francia álláspont fő vonalait, ami az új kormányzat idején sem változott.9 E nagyon óvatos, „helybenhagyó” francia állásfoglalás mellé azonban hozzá kell fűznünk az alábbiakat. Igaz ugyan, hogy a közös agrárpolitika legnagyobb nettó kedvezményezettjei Dánia, Hollandia és Írország, és hogy Franciaország EK-n belüli agrártermelésével arányos részt (22 százalékot) visel a mezőgazdasági terhekből, mivel ezen összeg java része visszafolyik a francia termelőkhöz, a közös agrárpolitika esetleges zavarainak vagy teljes összeomlásának egyik legnagyobb vesztese mégis Franciaország lenne. Ennélfogva érthető, hogy fenntartásához is neki fűződik talán a legnagyobb érdeke. Az árakkal kapcsolatos vitákról a következők érdemelnek említést. Miután az EK- ban az egységes piac megteremtéséhez felszámolták a kereskedelem útjában álló valamennyi vám- és nem vámjellegű akadályt, a termékek forgalmazását - termékcsoportonként eltérő - egységes árpolitikával szabályozzák. Jelenleg a termékek 72 százalékának kereskedelmére és értékesítésére terjed ki az ún. intervenciós vagy garantált árszabályozás. (Ide tartoznak a gabonafélék, a marhahús, a borjúhús, a sertéshús, a tejtermékek, a cukor, egyes zöldség- és gyümölcsfélék, az asztali borok.) A forgalomba került áruk további 25 százalékának esetében nincs ilyen kötött szabályozás, de a közösségen kívüli termékek ellen (ha a világpiaci ár alacsonyabb a közösségi agráráraknál) importilletékekkel védekeznek. (A szóban forgó termékek körébe tartoznak egyes gyümölcs- és zöldségfélék, a nem asztali borok, a virágok, a tojás és a baromfi.) Végül ún. járulékos támogatásban a termékek 2,5 százaléka részesül. (Kemény búza, olívaolaj, egyes dohányfajták és olajos magvak.) E termékekből az EK nettó importőr, ezekhez a fogyasztók olcsón juthatnak hozzá, mert az intervenciós árakat mesterségesen alacsonyan tartják, de a termelők is kézhez kapják - elvben - a költségeiket fedező árat. A termékek 0,5 százalékának termelői rögzített arányú támogatást kapnak. (A gyapot, a selyemhernyó, vetőmagok, a kender, a szárított takarmányok és a len tartoznak ide.) Az árakat illetően összefoglalóan azt lehet mondani, hogy azok java része a 54
