Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - Gazdag Ferenc: A változás korlátai: Mitterrand külpolitikája 1981-1983 között
Mitterrand egy 1982. októberi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a harmadik világ kérdésében a Nyugatnak és a Szovjetuniónak inkább versenyezni, mintsem konfrontálni kell, s szerinte társadalmi rendszere és nagyobb tőkeereje révén a Nyugat megnyerheti az „osztályharcot” a fejlődő országokban. Kifejezése szerint az igazi megoldás egy „nagy politikai vita”, nem pedig egy szoros katonai versenyfutás.37 Valójában egyáltalán nem tekinthető újnak a szocialisták kivételes figyelme e kérdés iránt. Hatalomra kerülése után Giscard d’Estaing is először egy Észak- Dél párbeszéd tervezetével állt elő, amely azonban akkor megbukott az Egvesült Államok ellenállásán. A francia politikai gondolkodásban egy három elemből álló gondolatkör található a fejlődő országokról. Az egyik közülük a raison d’état terméke, s azt fogalmazza meg, hogy Franciaországnak fontos szerepe van a harmadik világban mind gazdasági, mind politikai okok következtében. A politikai megfigyelők nem véletlenül hasonlították de Gaulle Phnom Penh-ről szóló nyilatkozatához (1966) Mitterrand-nak a mexikói Cancunban mondott beszédét (1981), amelyben elítélte és tragikusan elhibázottnak tartotta az Egyesült Államoknak azt az elképzelését, hogy katonai eszközökkel képes helyettesíteni a politikai megoldást. Latin-Amerika, de még inkább Közép-Amerika országaiban a szocialista párti francia politika reprodukálódni látja az amerikai vezetés hibás alapelvekből kiinduló s ezért szükségszerűen eredménytelen politikáját.38 A másik elemet lényegében morális attitűdnek tekinthetjük, amely mindig nagy súllyal jött számításba a francia segélypolitikában; míg a harmadik mozzanat kevésbé idealisztikus, és szorosan kapcsolódik a franciák látens Amerika-ellenességéhez. Egyik nyilatkozatában Cheysson külügyminiszter arról beszélt, hogy felfogása szerint a fejlődő világ az ipari államok számára valami ahhoz hasonlót jelent, mint amit az „új határok” doktrínája annak idején az Egyesült Államok számára. S ebben az értelemben a harmadik világ „felemelése” egyúttal kiutat kínál a válságban levő fejlett országok számára.39 R. Debray személyében e koncepció szélső- baloldalinak számító képviselője vonult be az Elysée palotába, s a szocialisták ellenérzéseit is csak fokozták a Reagan-kormányzatnak a fejlődő világ bonyolult kérdéseit kelet-nyugati terminusokban megragadni akaró primitív leegyszerűsítései. Mitterrand ismételten kijelentette, hogy az Észak-Dél problematika fontosabb, mint a Kelet-Nyugati, és egyébként is a két relációt el kell választani egymástól. Úgy is lehet fogalmazni, hogy amennyiben a szocialisták vezette Franciaország a Nyugatot akarja képviselni a Kelettel szemben, úgy a fejlődőkkel kapcsolatos álláspontja alapján „Dél” kíván lenni a Nyugattal szemben. A gyarmati múltban keresendő okok alapján a legfontosabb térség - gazdasági, geopolitikai és kulturális szempontból egyaránt - Afrika. A Mauroy- kormány 1982. júniusi nyilatkozata szerint a francia segélypolitika rangsorát a Maghreb-országok, a frankofon Afrika, az egész afrikai kontinens és a Karib-ten- ger térsége jelentik, tehát gyakorlatilag megegyezik a korábbi kormányok által is követett történelmi sorrenddel.40 Ezt a kontinuitást az ellenzék nagyon hamar 35
