Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Kiss J. László: A katonai erők összehasonlításának néhány módszertani nehézsége
kel rendelkezik, mint a még ugyan létező, de valójában már csak ócskavasnak számító fegyverrendszer. Az erő-összehasonlítás nemcsak a számszerű paritástól, hanem a minőségek ekvivalenciájától, így funkcionális képességétől függ. Példaként szolgáljon a hadászati fegyverek erőviszonyának értékelése. A fegyveres erőknek a katonai erőegyensúly szempontjából összevethető területei közül ezek a legáttekinthetőbbek s egyben a legkönnyebben mérhetők.1' Minthogy az e területen alkalmazott technikai eszközök nagyobb része teljesen automatizált - mindegyik többszörös biztonsági fokozattal ellátott -, az emberi tényező szerepe nem zárható ugyan ki, de jelentősége más területekkel összevetve kisebb. A jelenlegi hadászati fegyverrendszerek kisebb részét képező interkontinentális nehéz, illetve közepes bombázó repülőgépeken lévő többszáz kilométeres hatótávolságú ballisztikus vagy szárnyas rakéták, vagy újabban néhány ezer kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépek szinte minden emberi beavatkozástól mentesen működnek; éppúgy programirányításúak, mint a ballisztikus hadászati rakéták. A hadászati fegyverek erőviszonyainak összehasonlításában a minőségi súlyozásnál olyan specifikus paraméterek jönnek számba, mint: a pusztító hatás, a bevethetőség körülményeinek, továbbá a túlélőképesség (rejtettség-vé- dettség) értékelése. Azonban az erőegyensúly meghatározása a hadászati fegyverek technikai jellemzőinek objektív összehasonlításával sem egyszerű. A két szemben álló fél esetében alig létezik teljesen azonos, megegyező harci feladatra alkalmazható két fegyver, melyeket közvetlenül össze lehetne vetni. Ennek oka mindenekelőtt az eltérő fegyverfejlesztési irányzatokkal, doktrinális és koncepcionális különbségekkel, valamint mindazokkal a védelemföldrajzi, politikai, gazdasági és műszaki stb. tényezőkkel függ össze, melyeket több vonatkozásban már érintettünk. Az értékelés szempontjából a hadászati fegyverek esetében a valóságos harci érték meghatározása elsősorban a következő tényezők figyelembevételét igényli:- hatótávolság,- töltetek hatóereje,- robbanófejek száma (többtöltetűség),- találati pontosság,- a fegyverrendszer túlélőképessége (álcázottság, rejtettség, védettség),- célmegközelítési átlagsebesség,- képesség az ellenséges elhárítás áttörésére,- mobilitási képesség (lásd az eurohadászati fegyvereket),- az alkalmazási lehetőségek köre (alkalmazási rugalmasság),- utántölthetőség,- a tervezés és a szolgálatba állítás ideje (műszaki színvonal, megbízhatóság),- a fegyverrendszerek karbantartási-javítási igénye,- a repülőgépek elektronikus elhárítással való ellátottsága,- a gép időjárás-függősége, repülési jellemzői, a bevetések száma stb.18 Az eurohadászati szint alatt a minősítő összehasonlításnak más specifikus kritériumai is vannak: a rendszerek megbízhatóságát meghatározó hajtómű, üzem50
