Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - Ágh Attila: A nyolcvanas évtized "globális kihívásai" és a nemzetközi viszonyok elmélete
tésük komoly veszteség nélkül megoldható, az mXsxdependencia esetében viszont a kapcsolatok elvágása komoly károsodásra vezet.”13 A fő tendencia Streeten szerint a jelenlegi világrendszerben tehát nem az integráció és a kapcsolatok szorosabbra fűzése, hanem a növekvő, de mind kaotiku- sabbá váló interdependencia: „Miközben az országok között a kultúra terjedése fokozódott, és a gazdasági interdependencia megnőtt, a kormányok közötti együttműködés elmaradt ettől, sőt egyes esetekben kifejezetten sikertelennek bizonyult ... A nemzetközi kooperáció kudarca ráadásul együtt járt a kormányközi szervezetek, fórumok és konferenciák számának növekedésével... A globális akciókkal való szembenállás a kormányok részéről ugyanakkor éles ellentétben van a nagy cégek nemzetközi akcióinak sikeres koordinálásával. . . Megvan az intézményi keret a kormányközi akciókra, de ez nagyrészt kihasználatlanul marad ... A XIX. században Anglia, a második világháború után mintegy 25 évig az Egyesült Államok volt olyan erőcentrum, amely betöltötte a nemzetközi kormány néhány funkcióját. . . 1970 óta azonban hiányzik egy ilyen centrum. A nemzetközi szervezetek túlságosan gyengék a kívánt funkciók betöltésére ... A szükséges reformok megvalósítása komoly hozzájárulás lenne a stabil, igazságos és fejlődőképes világrend megteremtéséhez.” Streeten nem az Egyesült Államok trónfosztása miatt panaszkodik, s nem is pusztán a nemzetközi intézményesülés hiányát, megkésettségét mutatja be, hanem azt, hogy „a nemzetközi szervezetek túlságosan gyengék ahhoz, hogy betöltsék a kívánt funkciókat”. Végül arra a következtetésre jut, hogy,,... a feladat az, hogy egy valóban multilaterális világrendet hozzunk létre az uralmi és függőségi viszonyok helyett, s az interdependencia ilyen rendszere csak egyenlők között lehetséges”.14 Az új gazdasági világrend problematikája sokakat vezetett el, miként fentebb Streetent is, magának a világrendnek az elemzéséhez. M. Paszynski a politikai és a gazdasági tényezők konfliktusában látja a világrend intézményi felépítése kudarcának az okát: „A régi világrend intézményi szerkezete nem felel meg többé a jelenkor realitásainak és követelményeinek . . . Ugyanakkor a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok korábbi éles elhatárolódása megszűnt, s a nemzetközi gazdasági viszonyok átpolitizálódása és a politikai viszonyok ökonomizá- lódása egyre evidensebbé válik. Ilyen körülmények között a harc a régi szabályok megváltoztatásáért felerősödött, új dimenziót nyert, és a nemzetközi szervezetek napirendjén, vitáiban elsőrendű szerepet kapott. Ez a folyamat nyilvánvalóan közvetlenül kapcsolódik Afrika és Ázsia számos független országának színre lépéséhez az ötvenes évektől kezdődően, amelynek következtében megszűnt az iparosított országok monopóliuma az ENSZ döntési mechanizmusaiban.”15 Paszynski tehát a maga részéről szintén új „intézményi” világrend kialakítására hív fel, amelyre szerinte a szocialista országok még nincsenek eléggé felkészülve: „Mind ez ideig a szocialista országok nem jelentkeztek a maguk új, a nemzetközi gazdasági viszonyoknak a globális viszonyrendszerben való átalakítására vonatkozó koncepciójával... A belső és a nemzetközi gazdaságpolitika összekapcsolásának 8
